Meghívó

Már régóta vártam, ma megérkezett végre postán a meghívó a szülésfelkészítő tanfolyamra. Tök cuki, hogy ApaBóbita neve is rajta van! :)

Mivel a megszólítás így szól: "Kedves Kismama, kedves házaspár!", gyorsan közöltem is Ricsivel, hogy ezt akkor bukta, ezen ő mégsem vehet részt... Így jár, aki nem veszi el a gyereke anyját időben! A komoly része a dolognak persze, hogy a papiros részletezi a ránk váró 6 db, Jósika utcában tartandó előadás időpontjait és témáit, illetve a 7. előadást is, ami majd a kórházban lesz, mint szülőszoba-látogatás. Lehetne menni esetleg kismama tornára is, ennek is itt szerepelnek az időpontjai és az ára, ehhez azonban vinni kell vmi igazolást a dokitól, hogy részt vehetek rajta. Még nem tudom, megyek-e, a víz miatt biztosan jó lenne, de sok múlik a csütörtöki uh-n is.

A szülésfelkészítő jövő hétfőn kezdődik, március 5-én 17.45-kor, úgyhogy meglesz minden hétfőre egy darabig a programunk.Az első előadás témája a helyes életmód és táplálkozás lesz. Nem mondom, hogy elkéstünk ezt taglalni, de azért bizonyára lesz, ami jobban lenyűgöz majd...

Mindenesetre már nagyon várom, jó lesz ez összességében és örülök, hogy van lehetőség ilyenen részt venni! :)

Újra Kanizsán

Az ultrahangról már későn értünk haza ahhoz, hogy nekivágjunk a közel háromórás útnak, így szombat reggel már időben indultunk, hogy meglátogassuk anyuékat, mamát.

Csillu, Hanna és Jani már pénteken lementek, így nekik több szerencséjük volt otthon lenni. Hannának voltak jobb és rosszabb pillanatai is, ám nagy többségében azért elmondható, hogy az Anyatapasz mivoltából nem nagyon akart lejjebb adni. Ettől függetlenül azért anyuval és apuval is nagyon jól elvolt, sokat huncutkodtunk.

Csilluék visszakaptak Judit barátnőjétől egy csomó ruhát, négy Babylove-os doboz ruhácskát, amiket követett még egy táska lányruha, amik Judit kislányáé voltak. Ezen felül volt még egy doboz ruci, amiket két hete anyu vásárolt a Lurkó expón. Múltkor már ugye Csillutól is elhoztam 3 doboz ruhát, amiből kiderült mostanra, hogy minden egyes darabnak van létjogosultsága, nemcsak az uniszex darabok, így Dorottyánknak már most rengeteg ruhácskája van! Egyenlőre beszippantottunk mindent a könnyebb tárolás és szállítás érdekében, de amikor már méret szerinti szortírozásra, mosásra és vasalásra kerül a sor, készítek majd egy fotót róluk.

Vasárnap délután indultunk haza a fent említett rengeteg ruhácskával és egy csomó otthoni finomsággal, amikkel anyu és mama pakolt fel minket. Tartok tőle, hogy esetleg ez volt az utolsó kanizsai látogatásunk, míg KisBóbi meg nem születik, de addig is azért majd anyuék még jönnek szerencsére Húsvét körül..

Jut eszembe: péntek délelőtt, még ultrahang előtt vettem Bóbickának a Tescoban két rugdalózót, mert egyrészt le volt árazva, másrészt Disney-s és uniszex, harmadrészt pedig azért, mert  nem bírtam otthagyni...

Mindemellett van még "valaki", aki az első ajándékunk volt a kanizsai Mamától és olyan régóta lakik nálunk, hogy már teljesen beleolvadt a lakás látképébe, épp ezért őt mindig elfelejtettem lefotózni... Szóval Ő Mackó Úr, Dorottya első mackója:

Hihihi... Nagyon jó, hogy végre újra otthon lehettünk és a CsipetBabánk is egy csomó új dologgal lett gazdagabb!

4D-s ultrahang meglepikkel

Fél ötkor találkoztunk a győri mamával és egy jó negyed óra múlva már a Corvin utcai rendelőben bámultuk a bőrfotelből a fal faborítását. Korábban érkeztünk, így sejthető volt, hogy várnunk kell. Egy párocska volt előttünk, akiket érkezésünk után hamar be is hívtak és fel voltam már készülve, hogy akkor minimum egy órát csücssenünk kint, ám egy 10 perc elteltével kijöttek és Maca, a csodaszonográfus minket szólított. Mázlink volt, mert a párocska babája tök rosszul feküdt és még szunyókált is, így míg ők sétáltak egyet "hátha" alapon, mi próbálhattunk szerencsét.

Felfeküdtem, majd zselézés után megpillantottuk a mi kis óriásunkat. Angyalkám akkor 26 hetes és 1 napos lévén már jócskán nem fér rá a képernyőre egészben. A kezdeti fekete-fehér 3D után átváltottunk 4D-be és megpillanthattuk azt a pofit, ami már sokkal kerekebb és teltebb volt, mint a 16-17 hetes felvételeken. Édesaranyos volt, meg is jegyeztem, hogy szép, ámde számomra kisfiúsnak tűnő arcnak vélem. Kérdésre elmondtam, hogy még nem tudjuk KisBóbi nemét és nem azért mert meglepi, hanem mert eddig nem mutatta meg magát.

Nem volt egyszerű "tiszta" képeket készíteni KisBóbitáról, mert egyfolytában hadonászott a kezecskéivel az arca előtt és közben a lábával is kalimpált. Bár az első percekben nyugodtan csücsült a fenekén, később keresztben elfeküdt és felvett egy C alakot, a lábait nekitámasztotta a méhem falának és a továbbiakban így hesszelt. Közben többször láthattuk, ahogy kortyolgat a magzatvízből, az ujjaival vadul szórakozott (egyszer egyesével is leltárba vehettük az összeset, mert mindet egyesével megmutogatta), sőt még azt is láthattuk, hogy a jobb lábának kislábujját külön is tudja mozgatni. És mosolygott, többször is... Miután mindent megnézegettünk, Maca bepásztázott a Baba lábai közé fekete-fehér verzióban és lássatok csodát: óriási szerencsére teljesen egyértelműen meg tudta állapítani, hogy mi a van a Csöpp lábai között! Két tekintélyes méretű szeméremajak rajzolódott ki előttünk, mire a szonográfus meg is jegyezte, hogy: "Ő bizony egy kislány!" Én persze kellően meglepődtem a dolgon és mivel már egyrészt jobban kisfiúra formáltam az agyam, másrészt hallottunk már ezt-azt a közelmúltban, a biztonság kedvéért azért rákérdeztem, hogy "És akkor ez most biztos? Nem fordulhat elő, hogy esetleg mégis fiúsodik a végére?" Erre Maca: "Ez?!? Ekkora nunival???!!! Ez a baba 99,9%, hogy kislány!!" És ez már nekem elég volt így! Mindenképpen leszögezem, hogy én mindenkinek - fiúnak és lánynak - egyaránt ugyanúgy örültem volna, csak azért erősködtem ennyire, hogy nem fiú-e, mert az első ultrahang fiús eredménye után én beállítottam az agyamat fiúra és nem nagyon tudtam elszakadni a gondolattól. Ha most átállok lányra és a végén mégis fiú, akkor elég kavarc lenne a fejemben asszem... De úgy érzem, ez már nem fog előfordulni, így lassan, de biztosan kezdem megszokni a gondolatot, hogy egy kislány bújik a pocakomban...

A jó 40 perces mozizás közben azon túl, hogy újra megnéztük, immáron 4D-ben is megnéztük a lányka női mivoltát, természetesen készült egy csomó mérés és vizsgálati adat is. Ezek az alábbiak:

BPD (fejátmérő): 69,2mm

OFD (homlok és tarkó közti távolság): 86,8mm

HC (fejkörfogat): 245,0mm

AC (haskörfogat): 228,3mm

FL (combcsont): 49,9mm

Becsült súly: 1022g

Magzati szívműködés látható, magzatmozgás: normál, placenta helyzete: hátső falon, érettségi foka Grannum I

Köldökzsinór: 3 ér,

szabályos koponyaforma, agyféltekeék, gyakamrák, középagy és hátsó koponyagödör megjelentése normális

normál 4 üregű szív, no abdominal wall defect

gyomortelődés látható, hólyagtelődés látható

Magzatvíz: átlagosnál több

négy végtag, normál női külső ivarszervek

Maca miközben nézegette a babát, megkérdezte, hogy rendben volt-e a cukorterhelésem, mire én közöltem, hogy nagyon is, de sejtettem, hogy ezt nem hiába kérdezi. Aztán csak méricskélt, nézegetett, kérdezte, nem feszül-e a hasam, mondtam, hogy dehogynem majd megkérdeztem, valami gond van-e. Azt mondta, semmi komoly, de az átlagnál több a magzatvíz és ez a későbbiekben nem biztos, hogy annyira jó dolog... Elfogott a pánik és persze kérdezgettem, hogy akkor ez most mit jelent és mi van ilyenkor. Azt mondta, lehet, hogy ez csak egy pillanatnyi állapot, mivel a magzatvíz háromnaponta cserélődik, így lehet, hogy épp még több van, de azért nincs szerinte gond, mert a baba paraméterei tökéletesek. Mindenesetre elmondta és a papíromra is ráírta, hogy egy hét múlva, illetve csütörtökön menjek be a kórházba egy kontroll ultrahangra, hogy megnézzék, mi a helyzet ezzel a magzatvíz dologgal, és beszéljek a doktorommal is, mert lehet, hogy semmit extra nem lesz, de lehet, hogy egyszerűen csak gyakrabban kell majd mind a babát, mind engem vizsgálgatni a biztonság kedvéért. Hát nem voltam túl nyugodt...

Hamar végeztünk, Maca válogatni kezdett a mentett pillanatképekből, hogy kiválasszuk, melyiket nyomtassa, s közben többször is elmondta (mint ahogy a vizsgálat során is megannyiszor), hogy "Jaj, milyen formás ez a kislány!" Aztán nyomtatott nekünk egy képet és közölte, hogy a bébi arc alapján tiszta anyja... Majd meglátjuk. Kifizettük a vizsgálat díját (ami ugye sajna másfélszeresére emelkedett tavaly óta) és kaptunk egy Pocakosnapló című könyvet is ajándékba a dvd és a kép mellé. Nagyon örültünk és eljöttünk.

Nagyon furcsa érzés volt kilépni a rendelőből. Olyan vegyes. Boldog voltam és könnybe lábadt a szemem, amikor felidéztem magam előtt KisBóbita arcát, mert bár én elfogult vagyok (és engedtessék meg ebben a helyzetben az anyai elfogultság), de olyan szépnek látom ezt a babát... Másrészt pedig elfogott a pánik, hogy Istenem, ugye nem lesz semmi baja ennek a csöpp lánykának, olyan messze van még május 31...Persze, azóta többen is mondták, hogy nem olyan nagy gáz az átlagosnál több magzatvíz, mindenesetre azért jó lenne már, ha csütörtök lenne és megnézné valaki, hogy minden okés-e. Hazaérve felhívtam Busznyák doktort, elmondtam neki, mi a helyzet és ő is mondta, hogy csütörtökön menjek be uh-ra, majd ha megvan az eredmény keressem meg és beszélünk, de ő nem gondolja, hogy aggódnom kellene. Hát ámen, Doktor Úr!

És akkor KisBóbi neve, ami egy kis előélettel bír... Mikor mi Ricsivel összekerültünk, nagyon hamar elkezdtünk gyereknevekről beszélni és ugyanolyan hamar meg is állapodtunk abban, hogy ha kislányunk lesz, Rékának fogjuk hívni, ha pedig fiunk, akkor Ákosnak. Később aztán egy alkalommal (pár éve) Kanizsán járva aput látogattuk a kórházban, amikor Ricsinek feltűnt a kórház neve : Kanizsai Dorottya. Akkor azt mondta, hogy annyira tetszik neki a Dorottya név is, hogy ha valamiért nem Réka lenne, vagy lenne két kislány, akkor mindenképpen erre a névre szavazna. Ebben meg is állapodtunk.

Kismálnánk fogantatása és rövid kis földi léte alatt mi szentül hittük és hisszük most is, hogy ő kislány volt és nekünk Ő volt Réka. Az Ő elveszítésével valahogy egyértelmű volt számunkra, hogy a Réka név is vele együtt felköltözött a mennyekbe, így az is teljesen nyilvánvaló volt számunkra, hogy KisBóbita kislányként a Dorottya nevet fogja kapni. Ezek olyan evidenciák voltak, amiket gyakorlatilag meg sem kellett beszéljünk, szinte egy egymásra nézésből tudtuk, hogy ennek így kell lennie... És most már így is lesz.

Summa summarum: köszöntünk téged Te csodaszép, egészséges és okos Szalay Dorottya!

26 hetesek vagyunk

KisBóbita kábé méretei 35 cm és 760g, de holnap majd úgyis megcáfolódik ez a 4D-n, az tuti. Az nem lehet, hogy egy ekkora baba ennyire kinyomja a hasamat...

Angyalkám nagyon sokat ficánkol, egész jól követhető napirendet alakított már ki. Egyre többször érzem már őt éjszaka is, de egyáltalán nem zavaró mértékben. Most már megfigyeltem, hogy egyszer kel ApaBóbitával fél 6-kor, aztán velem fél 7-kor, mocorog egy sort 11 körül, majd újra 3-4 felé. Este vacsora után, fél 7- 7 körül újra aktív, de a legdurvább húzásai 11 körül vannak. Néha horrorfilmbe illő mozdulatokkal lep meg és nem is mondhatnám, hogy minden rúgása kellemes... Sajnos valószínűleg a laparoszkópiás műtétek miatt elég érzékeny a méhem fala az operációs hegek környékén, babus pedig kiváló érzékkel tud ezekre a helyekre odazúzni. Persze, nem haragszom érte, de az tuti, hogy lesz miről beszélgetnünk, ha kibújik a testemből!!

Emellett ami kellemetlen, hogy az alvás néha katasztrófaszámba megy, nincs olyan, hogy jó testhelyzet. A szopipárna sokat segít, beveszem a lábaim közé és ezzel meg tudom támasztani magam jobban. Az orrdugulás illetve az orr-és fogínyvérzés mindennapos barátaim, már szinte fel sem tűnik. A hajam baromi gyorsan nő és egyáltalán nem hullik, a lábam vizesedése pedig szintén a mindennapok része. Sokszor veszek nagy levegőket, amiből olykor nincs elég és egyre gyakrabban fáj a hátam. És persze a fent említett Víziszörny úszkál a belsőmben ...

Új élményünk, hogy egyértelműen SZERETI az apukája hangját! Ha esetleg rosszabb napja van és kevesebbet mocorog a szokásosnál (amitől én persze egy kicsit aggódom), akkor ha szólok Ricsinek, hogy beszéljen a gyereke fejével, ő pedig elkezd duruzsolni a pocakomhoz, tuti, hogy fél percen belül elkezd ficánkolni! Nagyon szeretem érte! Van már daluk is, Apa előszeretettel énekli neki esténként a Vuk-ot, majd általában elmeséli neki a napi történéseket és állandó útravalónak megkapja Csöpp feladatként a gyarapodást és a növekedést. Nagyon érdekes figyelni kettejük kommunikációját. Ám magam is észrevettem, hogy van, hogy csak erősebben gondolnom kell Bóbickára és sokszor akár a "szokott időn" kívül is megmozdul...Nem sokat, csak egy-egy piszkálással megtisztel. Mintha tudatni akarná velem, hogy "Figyelek ám, itt vagyok, minden oké velem, csak most pihengetek kicsit!" Arany kis pofám! Fúúúú, de várom már, hogy láthassam...

A bendőm szörnyen nagy, legalábbis szerintem óriási a várandósságom korához képest. Készítettem róla megint képet, mert még vállalható. Tartok tőle, hogy lesz még olyan helyzet is, amikor már nem fogok tán fotót sem csinálni, mert annyira gáz leszek... Nem szégyenlem, véletlenül sem, csak el sem tudom képzelni, mi lesz még a köv. 12-14 hétben, amikor a tényleges gyarapodás kezdődik. Ha szerencsém lesz, sikerült Apa születési paramétereit örökölni és lesz egy 4200 g-os Bóbickánk... Na mindegy, a kép:

Holnap délután 5-re megyünk 4D-re. Nagggggggyon kíváncsiak vagyunk, hogy mi rejlik KisBóbi lábai között! Mindemellett pedig van egy fura gondolatom is. Annyira megszoktam már, hogy Ő nem fiúcska és nem lányka, hanem KisBóbi, hogy nem is tudom, mi lenne, ha megmondanák... Tudom, hogy hülyeség, de fura lenne. Mindenesetre nagyban megkönnyíteni pár döntést a továbbiakban (kisruhák, egyéb dekoráció tekintetében például), bár ezek őszintén szólva egyáltalán nem érdekelnek. Ezen kívül nem is fűzök sok reményt a holnapi naphoz, tekintettel arra, hogy Csöppünk 5 körül általában durmolni szokott, úgyhogy nem tudom, mit kell majd bevessek, hogy aktivizálja magát... Mielőtt bárki kérdi, miért ekkor megyünk, hát csak azért, mert ezt az időpontot kaptuk, pedig már jó korán bejelentkeztem..

Bármi is történjen holnap, ha ébren, ha alvás közben, de látni fogjuk a kis közös többszörösünket és ennél nincs fontosabb!

100 nap...

van még vissza május 31-ig. Már nagyon várom, kicsit félek is, hogy tudok majd helytállni mindenben, de biztosan menni fog. Muszáj mennie, mert másként nem lehet.

Szóval Bóbi, a mi KisBóbitánk kb. száz nap múlva érkezik.. Sok dolgom van még addig...

A betöltött 25. hét

Szépen növekedünk, magam részéről elmondhatom, hogy talán túl szépen is... Estére, sőt sokszor már délutánra is valóban zsírbálna-feeling uralkodik el rajtam, ilyenkor mindenkinek jobb, ha nem kerülök egész alakos tükör közelébe.

A lábdagadás mintha kicsit lejjebb adta volna, vagy az is lehet, hogy nemes egyszerűséggel már olyan szinten megszoktam, hogy már észre sem veszem. Amúgy épp tegnap beszéltük Ricsivel, hogy egyáltalán nem vagyok szörnyű kismama, nem sipítozom, nem károgok, nem picsogok sütiért és fagyiért, illetve csokis ecetes uborkáért, nem szoktam hisztizni, pityeregni és jeleneteket rendezni. Én vagyok az ideális nagyhasú nő, benne egy kb. 35 cm-es gyerekkel.

A héten újabb szerzeményekkel gyarapodott kis családunk. Először is meghozta Ricsi Pestről a kanapékat. Egyenlőre csak a cégükhöz vitte ki és ott jelzésértékkel összeállították a kollégájával, hogy az esetleges hibái kiderüljenek, de egyenlőre úgy néz ki, hogy minden okés vele. Lehet, hogy majd csak akkor kerül haza, ha megvolt a festés és avval együtt kikerül a jelenlegi kanapé-szett. Szóval íme a fotók a kész, még félig fóliázott kettes- illetve hármas kanapéról:

Bízunk benne, hogy jól fog itthon mutatni és kellően kényelmes és praktikus is lesz.

Ezen felül Csillutól kaptunk már most egy csomó cuccot, amit szerdán elhoztam. Így van már hordozónk és mózesünk, amihez a babakocsi vázat és a sportülést majd ők hozzák el, ha már szükség lesz rá, addig Csibefej Hanna használja. Van továbbá csudijó játszószőnyegünk, légzésfigyelőnk, sok-sok kisruhánk (egyenlőre nagyobbak), amikből ma kiválogattuk az egyértelműen lánykás dolgokat és azt egy dobozba tettük, hogy azt egyben vissza is tudjuk adni, ha Bóbit fiúnak titulálják a 4D-n. Kaptunk cumisüveget, textilpelust, kifogót, melltartóbetétet, kókuszpólyát és még több apróságot. Nagyon nagy segítség minden dolog, úgyhogy innen is mindent köszönünk!

Pénteken aztán vett még pár dolgot, amik szintén a listán voltak, így egyre fogyatkoznak azon dolgok, amiket be kell szerezni, de azért még akad néhány... Szóval vettem nagyon jó minőségű textilpelust, lepedőt, lázmérőt, előkéket, egy kutyis kifogót, matracvédőt és még csütörtökön 3db fehér pizsirugdalózót a Tescoban. Szóval ezek:

Már nagyon várom, hogy jövő héten Kanizsára menjünk! Egyrészt akkor már együtt meg tudjuk nézni anyuékkal és Csilluékkal a 4D-s felvételt KisBóbiról, másrészt ott is vár ránk egy rakat kisruha, amiket Anyu vásárolt múlt héten a Lurkó-expón. Egy csomó gyönyörű minden, amiket eddig még csak webkamerán keresztül láttunk, de már most tudjuk, hogy köztük van az a kis összeállítás is, amiben valószínűleg hazahozzuk a Csöppet a kórházból! Ja, nem "valószínűleg hazahozzuk", mert szerintem biztos hazahozzuk a gyermekcsét, csak az a valószínű, hogy ABBAN a cuccban hozzuk haza... 

Már jó sok mindenünk van! Hihihi 

Valentin nap

Kicsit kreált és mondvacsinált "ünnepnek" tartjuk Ricsivel mindketten a Valentin napot. Én külön talán még azért sem feltétlen erre az eseményre gondolok ezen a napon, mert nekem 28 éve a február 14-e a kishúgom születésnapját jelenti, akinek innen kívánok még egyszer nagyon sok boldog születésnapot és minden jókat az életben!!

Én továbbra sem tartom azt, hogy csak egyes napokon lepjük meg a másikat apróságokkal, ám ez a Valentin nap más volt, mint a többi, mivel hárman vagyunk már itthon... Persze, most mondhatja mindenki, hogy jaja, igazából csak kétésfelen, mert KisBóbita még bőrön belül figyelget csak, de ha bárkit csak játszásiból csupán egy-két alkalommal is hólyagon rúgná, úgy mint engem, akkor kétsége sem lenne afelől, hogy már most a család teljes értékű tagja... Szóval már a múlt héten engedtem a nyomásnak és megbeszéltük Csöppemmel, hogy akkor kicsit, csak nagyon kicsit, de megemlékezünk erről a napról. Így esett meg az, hogy ma reggel ApaBóbitát két mézeskalács-szívecske várta az asztalon egy levélke társaságában, amit bár fizikailag én írtam, de a tartalmát Kicsinyünk diktálta (leírom ide is, mert a képen nem igazán olvasható):

"Szia Apa!

Anya mondta, hogy hülyeség a Valentin nap, de bökdöstem, hogy én azért szeretnék adni Neked valaamit, így megvette ezeket a szívecskéket. A katicás tőlem van, a másik pedig Anyától, remélem tetszik! Mézeskalács! Azért is kapod, mert már most nagyon szeretem a hangodat, vidám leszek tőle és nagyon várom, hogy talákozzunk, biztos nagyon aranyos vagy és szerintem nagyon foglak szeretni!! Anya mindig mondja, hogy ő nagyon szeret Téged, Neki pedig mindent elhiszek, nem csapna be!

Szóval bár kis dolog, de fogadd szeretettel és olyan szívesen, mint ahogy én küldöm Neked! Anya is üzeni, hogy szeret és már várja, hogy megpuszilhasson!

Boldog Valentin-napot Apa!! 

Sok puszi! 
KisBóbita"

Apa örült az ajándéknak... Aztán KisBóbi és én, mint AnyaBóbi is kaptunk ajándékot (melyek gyakorlatilag közös ajándékok): egy giga méretű pomelót, aminek már csak negyed van meg, mert a Csöppem befalta vacsorára a többit , illetve egy kis cserepes korallvirágot, amit egyenlőre én fogok gondozni, hogy későbben Bóbicka is tudjon benne gyönyörködni...

Örültem az ajándékoknak, a Majdnemhuszonöthetes pedig hálából egy csomószor oldalba illetve petefészken rugdosott. Köszi babácskám!Remélem, ha majd kibújsz, rászoksz inkább a puszilkodásra...

Néhány újabb Bóbi-cucc és a rendezkedés

A péntek még egy kevéske vásárlással telt... Még mindig baba-mama hetek az Osiban (Auchan), így pontot tettem a pelenkázófeltét végére.

Bár elfért volna a pelenkázóra a nagyobb szivacs is, akkor viszont a dobozos popsitörlő, kenőcs, aktuális pelus, gumikacsa, istentudjami már nem, így óccsóér megvettem a remélhetőleg legjobb méretet (70X70), ami játszhat nálunk. Az idő majd igazolja, hogy jól okoskodtam-e, de remélem igen. Színben passzolni fog, és bármi is lesz, most már ez marad. Bár nem az a babás-babakocsis minta, amit megálmodtam, de fele annyiba került és minél többet nézegetem, annál jobban tetszik. Amúgy már én is azt gondolom magamról, hogy csak én tudok ekkora dilemmát csinálni egy szaros pelenkázófeltétből... Ezen felül sikerült jó akciósan orrszívóhoz jutni és vettem Aventes poharakat is (ezekről később kiderült, hogy nem volt akkora bolt, mint gondoltam, de tuti olcsóbb volt, mintha szaküzletben veszem, szóval már mindegy). És akkor a fotó róluk:

A tegnapi nap a szelektálás illetve helycsinálás jegyében telt. Már jó ideje terveztük, hogy kiszanáljuk az ezer éve gyűjtögetett és min. 5-8 éve nem viselt holmikat, hogy mindennek legyen helye. Aztán az az ötlet is felmerült, hogy vehetnénk olyan vákuumos tárolókat, amivel össze lehet szippantani a ruhákat a negyedükre és akkor aztán mekkora királyok lennénk... Nos, jelentem, a fentieket tegnap mind-mind megvalósítottuk! Az eredmény: a gardób alja tök üres lett, így oda már simán elfért a kiskád állványa és ideiglenesen bekerült a még általam Pestről hozott rattan szennyestartó, ami csak és kizárólag Kisbóbi szennyesének gyűjtésére fog majd szolgálni. Ide egyenlőre be fognak már férni a Csillutól érkező dolgok (mózes és hordozó, valamint akár apróknak való játékok, kisruhák), később pedig ezt a részt valószínűleg a játéktároló dobozok elrejtésére fogjuk használni. Ezen kívül az ágy alól kiürült az összes tárolózsák (amik tele voltak régi rissz-rossz paplanokkal és párnákkal, isten tudja honnan), úgyhogy most az ágy alja tök üres. Muszáj volt ezt is megoldani, mert hamarosan az ágy sem lesz már a helyén... Továbbiakban a gardróbban keletkezett 3 tök üres polc! Az egyikre kompletten befért a kiskád (tele eddigi Bóbicuccokkal (jó nagy a gardróbunk...), a másik kettő viszont még tök üres, úgyhogy ide jöhetnek majd a jövőbeni szerzemények. Tegnap szereztem be azt a 12 db-os vákuumos tároló-szettes is, amiből asszem 3-at használtunk csak fel eddig, és most ott tartunk, hogy egyetlen polcon elfér két polc eddigi tartalma plusz egy komlett takaró-párna szett, mindez persze összeszorítva... Mikor Ricsi bevákuumozta a holmikat és feltette őket a polcra, csak annyit kérdezett ámulva, hogy "Most mondd meg őszintén, hogy tudtunk eddig ilyen nélkül élni?" Amúgy nagy igazsága van. Óriási találmány és csak bámultuk, ahogy negyedére szipkázta össze a takarót és a párnát. Nagyon sok helyet meg lehet takarítani, tök egyszerű a használata és a 12-es szettet ha telepakoljuk, akkor kb. olyan, mintha kapnánk egy új szekrényt, tele hellyel. S bár egyenlőre csak pár zsákot használtunk fel, a többi igen-igen jól fog jönni a későbbiekben, amikor majd a kinőtt kisruhákat kell eltárolni. A lényeg, hogy irtó hatékonyak voltunk tegnap!!

Elvileg holnap Ricsi hozza a kanapét... Nagyon kíváncsiak vagyunk!  Eddig jól haladunk asszem...

A 24. hét és az új szerzemények

Ma betöltöttük Kisbóbivala 24. hetet. A 20 hetes ultrahang után valahogy ez a dátum egy amolyan újabb, megugrandó akadály volt számomra, amit nagyon vártam. Tudom, hogy bármikor bármi történhet, akár még az utolsó pillanatban is, ám én erre nem gondolok. Most pedig már pláne nem, mivel ettől a terhességi kortól mondják, hogy jó eséllyel életképes lehet már a baba, különös tekintettel az aprócska tüdejére. Mindenesetre most itt tartunk és tudom, hogy fejlődik szépen és napról napra előrébb vagyunk. A kalkulátorom szerint ma már 30 cm lehet és kb. 600g. Na, ez tuti, hogy nem így van, mivel már a 20 hetes uh-n 450g-ra becsülték a méretei alapján, úgyhogy ha az akkori kalkulátor szerintit összevetem a mostanival, akkor most kb. akár 900 g is lehetne... Meg persze kiskutya is lehetne, meg vörös hajú is, sőt akár fogai is lehetnének... Szóval nem nagyon adok már erre a netes kalkulátorra, úgy lesz tökéletes a bébink, ahogy lesz. Ez mi sem példázza jobban, mint Anyabóbita új, friss pocakfotója, melyet reggel kattantott el. Szerintem megen nőttünk:

Amúgy a bababútor rendelés után a hetem a további,  Csilluval közösen összeállított babaholmi listán szereplő és hiányzó dolgok felkutatása, összevaterázása és beszerzése jegyében telt és ismerve magamat, addig nem is fogok leállni, amíg meg nem lesz minden, amit szeretnék. Már mondtam is Ricsinek, hogy elgondolkodtam, mit fogok csinálni, ha mondjuk április közepére meglesz minden... Rájöttem. Semmit. Végre! Addigra már tényleg nagy eséllyel elvisz a GreenPeace, mint veszélyeztetett példányt, de ha nem, akkor naphosszat elnyúlva fogom kézbe venni végre azokat a babákról és mamákról szóló oktató-nevelő könyveket, amik rendelkezésre állnak már most is ugyan, de nem érek rá olvasni őket. Akkor majd minden nap végigsimítom a szememmel a kész Bóbita-szobát, és elégedett nyugalommal valamint a fejemben rengeteg babagondozási tudással várom, hogy a családunk legifjabb tagja megérkezzék. Szép és idilli kép. És asszem ez az, ami sosem fog bekövetkezni, mert nem hiszem, hogy valaha is elkészülök...

Azért szép lassan haladunk. Először is szerdán sikerült elhoznom a teszveszes kiskádat, nagyon klassz szerintünk, Apabóbita is örvendezett, mikor meglátta. Azonnal engedett is bele vizet, hogy ellenőrizze, nem ereszt-e... Amúgy van benne egy szappan és egy sampon adagoló (ezeket úgysem fogjuk használni), egy hőmérő és ami nálunk szempont volt, hogy leeresztős, nagyon szuper a dugó technikája is. Van hozzá slag és persze frankó állvány, amire majd akár a kis kifogóját is rátehetjük illetve a fürdetőjét is. És akkor íme az eredeti áron cakkumpakk 24 ezer Ft-os szett 5 rongyért :

Aztán szintén szerdán mentem azért a kis csomagért, amit egy győri vaterás anyukától vettem. Nagyon cuki H&M-es kistakarója lett Bóbikánknak és ha már ott voltam, vettem párszáz forintért néhány rugdalózót és body-t is. Az egész volt 3000 Ft, minden mosva-vasalva, a turkálóban nem kaptam volna meg ennyiért...A képen látható kisolló szintén tegnapi szerzemény:

A mai napi termés pedig a kövi képen van: Vaccsúj Aventes sterilizáló kis üveggel, etetőcumival, fogóval, kispohárral (nem tudom, honnan kummantották, de nem is nagyon mozgat, mikor a bolti ár fele volt szinte) - szintén teszveszes. Ezentúl Auchan-os baba-mama hetek jóvoltából 2 db gumislepedő és 2 db (egy fehér és egy beige) csecsemőkesztyű a karmolások ellen... Bár lehet, hogy ilyen fogunk kapni amúgy is, de olyan pofátlanul olcsó volt, hogy nem bírtam otthagyni és Ricsi is csak mosolyog rajta, ha ránéz... A vízhőmérő-kacsát még jómúltkor vettük, hogy azzal mérjem a fürdővizem hőmérsékletét, ugyanis eddig nem mertem fürödni. Nem tudtam, mit jelent a "nem forró" víz. Szóval ilyen dolgok is vannak már:

Ja, elhoztam a Felicitas-os csomagot is a Brendonból, ami a 6. hónaptól dukál a kismamának. Van már ezáltal Mecsek Bébi teamintánk, kis Mam-os cumink (rózsaszín, cuki, de ki tudja...), fogkrém mintánk, Aventes csavaros poharunk és egy csomó szórólapunk is.

Kinéztem magunknak egy szivacsos pelenkázó feltétet is a Kikában és arra vártam, hogy majd ma megvesszük a vásárlók éjszakáján 10% kedvezménnyel. Elmentünk, dörzsöltem vadul a tenyeremet, hogy ezt is kipipálom a listáról, ráadásul nagyon tetszik, mert a drapp-zöld kis készség roppant jól mutat majd a mi kis Cindy bútorcsaládunkon. A Kikalátogatás eredménye: egy nagy büdös semmi!!! Az ott található kb. 24db pelenkázó feltétből egyetlen darab volt az én kis kiszemeltemből, ám hogy-hogy nem, az az egyetlen volt kiszakadva... Először majdnem felrobbantam, hogy mennyire nincs szerencsém, aztán rájöttem, hogy pont leszarom. Valamiért érzem, hogy ez nem hiába volt így és tuti, hogy olcsóbban fogok valahogy hozzájutni! A jövő héten elkezdem a szőnyegmustrát és az ágyneműt, valamint igyekszem lezárni sikeresen ezt a feltét-projektet.

Szóval itt tartunk jelenleg. Kisbóbita nagyon jól viseli a rohangálásaimat és a pörgésemet. Ő a tökéletes gyerek, akivel tökéletesen menetelünk a végcél felé, ami ugye az ő kis fenségesen finom testének bőröm alól történő kibújása május 31-én/tájékán. Nagyon vágyom már szimatolni az illatát, megpuszilgatni a semmihez sem hasonlatosan puha bőrét és megtörölgetni a kakás popsiját. Várom, hogy lebüfizzen, lepisiljen és összekarmoljon, mert az azt jelenti, hogy testközelben van és érzem a kis teste melegét. Szeretném órákon át nézni, óvni, védeni, táplálni és gondoskodni róla. Szeretném még ennél is jobban szeretni, úgy, ahogy senki mást ezen a világon. És ez így is lesz, tudom...

Védőnéninél és doktorbácsinál - immár ötödjére

A tegnapi, friss fogorvosi bejegyzésemmel és egy kis üveg pipikével elmentem délelőtt a védőnénihez.

Megkérdezte, hogy bírom ezt a hideget, mire én közöltem, hogy lubickolok benne! Élvezem, hogy összehúzódnak az ereim, vénáim és minden sejtem, amitől kevésbé leszek bálna. A gyakorlatban ez úgy zajlik, hogy a lakásban a cipő felhúzása még kellemetlen, mert nagyon szorít bekötéskor, köszönhetően a pufi szendvics-lúdtalpbetétnek és a még pufibb lábfejemnek. Amikor azonban kimegyek az utcára, írd és mondd ötös perc alatt tudhatom magaménak a legtökéletesebb lábbelit. Múlt héten több este is sétáltunk Apabóbitával jó másfél órákat és mikor hazaértünk, szinte lötyögött a cipőm és újra volt bokacsontom, illetve erek és inak a lábaimon. Aztán elnyúltam (mert a kismamának kell a pihenés) és reggelre ismét alig bírtam/om beszuszakolni a lábamat a papucsba. És ez most már mindennapos. Mondhatom, hogy se a fekvés, se a polcolás nem ér semmit a vizesedésre nekem, egyedül a séta a fagyos győri utcákon, de az nagyon fincsi! Mindemellett persze a lakásban úgy érzem, hogy olyan nemolyanjó, kiérve viszont fellélegzek, mintha valaki leszállt volna a tüdőmről. Szuper érzés! Persze az nem olyan cukiság, amikor a mínusz tízben a szél a pofámba hordja a havat, de néha az is jobb, mint a takaró alatt dunsztolódni.

Szóval klassz a hideg, szuperul is vagyok, égek a tettvágytól, hogy mindennap nézzek-kutassak valamit Bobókának. Védőnéni mondta is, hogy örül, hogy ennyire kihasználom az energiáimat, kell is, mert nincs messze az az idő, amikor már akár a mozgás is nehezemre fog esni. Említette, hogy a legközelebbi találkozásunkkor megbeszélünk majd egy időpontot családlátogatásra, amikor is eljön hozzánk (jó, ez evidens, hogy nálunk lesz és nem a Plazában futunk össze) és beszélünk a kórházi előkészületekről, kelengyéről, szülésről, szoptatásról és minden ilyen hasonló fincsiségekről. Nagyon várom már!! Mondtam neki, hogy oké, csak nekem még van egy csomó dolgom, mert jön majd hozzánk Kriszti Szabolcsa festeni március végén, április elején jön a Bóbibútor, aztán jönnek anyuék segíteni rendezkedni... Közölte, hogy nem túloztam, amikor azt mondtam, hogy sokat ügykezelek... 

Megnézte a cukros papíromat, nagyon örült, hogy ilyen jó kis értékeim lettek. Az egyéb véreredményeimet is jónak ítélte, mert az eltérések szerinte olyan minimálisak, amik bőven beleférnek a referencia tartományba, legalábbis a várandós tartományba, merthogy a kórházban kiadott ref.értékek egyszerű halandó emberre vonatkoznak. Mértünk vérnyomást is, súlyos 95/60... Aztán gondoltam jöjjön, aminek jönnie kell, sőt igazából már nem is érdekel ez a hülye súlykontrollálás, úgyhogy egyszer élünk: még a cipőmet sem veszem le a méréshez! Lemondóan ráálltam a mázsára és oda se néztem, csak vártam, mit mond a védőnő. Legnagyobb megdöbbenésemre közölte, hogy teljesen feleslegesen sipárogtam eddig, ugyanis az elmúlt hónap súlygyarapodás mindösszesen 20, azaz betűvel is kiírva húsz dekagramm!! És eddig cipőben mértük, most meg még a félkilós csukám is rajtam volt... Nagyon örültem! Na, ettől még nem gondolom, hogy nádszál vagyok és csudálatos, de azért igazán üdvözítő. Így is 7 kg-nál tartok, ám a védőnéni arra is felhívta a figyelmemet, hogy szerinte ebből kb. 3kg tuti víz... Nagyon aranyos tőle, hogy még ő vígasztal és nem piszkál, hogy mit egyek és mit ne... A vizeletemet is megnézte, minden a legnagyobb rendben vele.

Közben volt egy érdekes momentum is. A rendelő helyiségbe bejött egy gyerekorvos néni és elkezdett mesélni egy sztorit egy kisgyerekkel kapcsolatban. Nagyon aranyosnak találtam, s amikor elment, meg is kérdeztem a védőnőt, hogy ő itt praktizál-e. Erre így válaszolt: "Nem, ő egy másik körzet orvosa, nekünk másik doktornénink lesz!" Nagyon fura volt hallani ezt a mondatot, de közben olyan bensőséges is... Nekünk, doktornénink, Kisbóbinak és nekünk... Örültem, hogy ilyen védőnénink van, aki szinte kicsit utánfutóként a családunk része lesz és a háttérből figyeli a Csemeténk fejlődését.  Ez nem olyan csöpögős dolog akar lenni, hanem olyan igazi segítő szándék és ennek örülök. És én sem akarok csöpögős és érzékeny lenni, de napról napra adódnak olyan egyes momentumok, amik rávilágítanak arra, hogy mekkora változás előtt állunk.

Szóval teljes elégedettséggel távoztam a szeánszról és készültem a délutáni doktorvizitre. Közben elmentem Krisztiért és Hannáért, elvittem őket a szemészetre, ahol kisnyuszinak meggyógyította a doktornéni a bal szemét az elzáródott könnycsatornája miatt. Bár nem tudjuk, mi történt pontosan, mert Krisztit kiküldték(!) a kezelőből, úgyhogy csak Hanna ordítására és a később kapott kezelőlapra hagyatkozhattunk, de hősiesen viselte a lányka a beavatkozást. Aztán hazatranszportáltam őket és egy közös kávé elfogyasztása után hazamentem. Apabóbita hazajötte után átballagtunk a terhesgondozásra.

A doktor kikérdezett, hogy vagyok, vérzés-görcs-folyás nincs-e, aztán mikor mondtam neki, hogy semmi-semmi, bár néha érzek bizonyos méhösszehúzódásokat (szerintem azokat), azt mondta, hogy ez tök természetes, de azért megvizsgál, hogy megnyugodjunk. Bár nem voltam ideges, de örültem azért a vizsgálatnak. Mindent rendben talált, a méhszájam teljesen zárt, simán megkaptam rá a 3000-est, majd felültetett és meghallgattuk kis időre Boborjánt is, ahogy zakatolt a kis szíve. A laboreredményeimet ő is jónak minősítette, s amikor kérdeztem, hogy nem kellene-e vasat szednem, azt mondta, nem szükséges egyenlőre, de azért nyomott egy Femibion vasas papírt, hogy esetleg ezt, de a durva vasnak nem látja még szükségét.

Mindenesetre örvendetes, hogy újra jó hírekkel és egy március 6-i következő időponttal távoztunk. A Kicsinyünk neme megint nem került szóba, így továbbra is a február 24-i 4D-ben bízunk... Szumma: jól vagyunk mindketten, Bóbikánk is és Anyabóbi is!

 

Fogorvosnál

Újabb kötelező vizsgálathoz érkeztem: mára volt időpontom a maratoni kutatómunka eredményeként megtalált körzeti fogorvosomhoz.

Kunbélakettőn rendel és nagyon kedves fogdoktornő Dr. B.E. Mivel alapon sem félek a fogorvostól, így most sem parázva, hanem az eztistudjukle érzéssel mentem oda, annál is inkább, mert tudtam, hogy túl sok gixer nincs a szám belsejével.

Az időpont megléte ellenére közel fél órát várni kellett, de rá kellett jönnöm, hogy már csak azért sem fog engem senki előrevenni, mert bekerültem a nyugdíjasok kategóriájába, vagyis gondolják, hogy pocakos kismama úgyis ráér. A lényeg, hogy bekerültem. Szép rendelő, kedves asszisztens, sok és modern gép (már így laikusként). Szájtáti, megállította a néni, hogy van 4 tömött fogam és amúgy szépen gondozottak, csak van egy kis fogkövem. Megkérdezte hol voltam eddig fogászaton és mikor utoljára, majd szépen leszedegette a kavicsot a fogaimról és kicsit át is polírozta. Úgy ömlött a számból a vér öblítéskor, mintha muszáj lett volna, de abban mindketten egyetértettünk, hogy kismamaként ez tök normális, kb. így zajlik minden második fogmosásom is. Aztán megkérdezte, mikorra várjuk a bébit, megmondtam, majd beírta a kiskönyvembe, hogy "Kezelt fogazat". Dátum, pecsét, köszönöm, viszontlátásra, jó egészséget.

Csupa szépek a fogaim és egészségesek is. Ez jó. Meg az is, hogy újabb pecsét került a könyvecskénkbe. Holnap pedig meglátogatjuk a védőnénit és a doktorbácsit és elmondjuk nekik, hogy Anyabóbitának milyen mocskosul vizes a lába... :)

A hétvégi betyár

Sajnos a videós rögzítés már elég későn jutott eszembe, de szerintem nem kell sokáig várnom, hogy újra alkalom nyíljon és akkor szemfülesebb leszek.

Arany Kisbobókám szombat este is megkezdte fél 11 körül a randalírozást a hasbőröm alatt, ahogy szokta. Mire 11 lett, apukája már elszunyókált és sajnos lemaradt az akaratomon kívüli hastáncomról. A Csöpp olyanokat ficánkolt, hogy néha már rá kellett szólnom félhangosan (apát fel nem ébresztve), hogy "a teremburáját Te gyerek, ez már szinte fáj ám!". Na, nem mintha hatott volna a szöveg és igazából még élveztem is, hogy ennyire jól érzi magát a Bőrömben (hihihi... :D ), de néha már tényleg szinte kellemetlen volt. Volt egy időszak - pár perc -, amikor szerintem a csuklását érezhettem, mert annyira szabályos időközönként és azonos ütemben moccant, de azon túl ütött-rúgott, ahol ért. Az alvósruhámat felhúzva láttam, ahogy a köldökömtől jobbra erősen nyomkodja ki a hasamat, ilyenkor jókat mosolyogtam rajta és megsimiztem minden kis mozdulatát...

Amikor már aztán eszembe jutott, hogy gyorsan kapom a telefonomat és elkezdek vele kamerázni, a készülék által kibocsátott videózást segítő vakufénnyel szerintem úgy telibe világítottam a hasamat, hogy attól egy kicsit berezelt. Nem tudom másnak tulajdonítani, mert miután felvillant a lámpa erős fénye, jó másfél percig hiába vettem a hasamat, nem is történt semmi. Aztán volt még egy félszeg kis mozdulat, de annyira kevéske, hogy fel sem töltöm ide. A lélegző bálna gyomrom pedig csak max. akkor lenne érdekes, ha nem csak engem ábrázolna, hanem közvetve a bébinket is...

Amúgy ma, miután belenéztem a tükörbe, megfogadtam magamnak, hogy bár sok folyó van Győrben, igyekszem elkerülni az összes partszakaszt, mert a végén még megjelenik egy csapat GreenPeace aktivista motorcsónakkal, rámugranak, betakargatnak vizes lepedőkkel, majd elkezdenek a víz felé gyömöszölni, mondván: bizonyára öngyilkos bálna vagyok, aki partra dobta magát, ők pedig majd szépen megmentenek engem...

A lényeg, hogy a fiúnklányunk jól érzi magát és remélem, még vagy 14-15 hétig kitart ez a túinvan állapot, legyek akármekkora is...

Bababútor, kiskád és Bóbicuccok

Olyan szinten nem vagyok egyszerű, hogy képes lennék gyomorfekélyt kapni azon felelősségtől, hogy milyen színű és formájú babakádat vegyünk Kisbóbitának. Persze ennél még nagyobb projekt volt az elmúlt hónapban a kanapé és a babaszoba-bútor kitalálása, amiből bár a kanapét megszültük, a kisszoba berendezésével kapcsolatos döntésképtelenségem rányomta a bélyegét a mindennapjaimra.

A jelenlegi hálószobánk egy 3,4 m-es és egy 2 m-es fala vár a berendezésre és persze itt is próbáltam megtalálni azt az összhangot, ami az izlésünknek is megfelel, a pénztárcánk még elbírja, ám hosszú távra nyújt megoldást. Próbáltunk olyan, minőségű és küllemű bútort találni, ami kisfiúnak és kislánynak is megfelel ha kell, akár 8 éves koráig is, hogy növekedésével csak az ágyát kelljen ifjúságira cserélni és odapasszintani egy íróasztalt. Jelentem, ez egy rohadtmocskos nehéz feladat.

Azt már le sem írom, hány variációt néztem át a neten éjjelente hányóráig, hány bútorüzletben voltam és voltunk Szombathelytől Budapestig, mire odáig jutottunk, hogy nagyjából eldöntöttük: a Faktum Kolibri Narancs bútorcsalád egyes elemeit fogjuk megvásárolni, ha eljön az ideje. Mivel 4-5 hetes szállítási határidőt mondtak a boltban, így úgy gondoltuk, hogy ráérünk március elején megrendelni, március vége felé festetünk, aztán így áprilisra itt lesz a bútor, én meg már jól elbálnásodva ráérek akkor majd a dekorálással foglalkozni.

És ekkor jött el a tegnap este, amikor gyanútlanul felmentem a szokásos aukciós oldalakra. Egyiken megláttam egy Kolibri kiságyat és gondoltam, milyen jó lesz, mert használtan megvéve spórolunk rajta egy huszast. Azért ráléptem a már megszokott bababútoros oldalakra, hogy megnézzem, pontosan mennyi is lenne az annyi, amikor megdöbbenve tapasztaltam, hogy az egy héttel ezelőtti árak min. 10%-al magasabbak... Pánikba esve kutattam mindenféle oldalakon, több helyen már, mint kifutó modell szerepel a kiszemeltünk, úgyhogy Ricsivel gyorsan megvitattuk, hogy a mai napot mindenképpen a Faktum egyik márkaboltjában kell indítanunk, hogy meggyőződjünk róla, mi a helyzet. Addig nem akartam megvenni a használt kiságyat sem, meg meg nem tudom, mi van, mert ha nem kapok hozzá további elemeket vagy csak ultra drágán, akkor le kell mondjunk róla.

A budaörsi RS-be mentünk végül, ahol aztán jött a hidegzuhany: gyakorlatilag ma még rendelhetünk a régi áron náluk, amúgy február 1-től árváltozás volt, ami pl. egy ágyneműtartó esetében annyit tett, hogy 11ezer helyett 16ezer, nagyszekrénynél 82 helyett 89 stb. Szóval nem gyenge a drágulás. Gyorsan rájöttünk, hogy itt és ma döntést kell hoznunk, addig nem mehetünk haza, mert bukunk nem keveset. A nézelődés közepette észrevettünk még másik két bútorcsaládot is, amiket minél többet néztünk, annál jobban tetszettek. A variálások után a döntést délután hoztuk meg, melynek értelmében április első hetében fog megérkezni Kisbóbitánk vadiúj Faktum Cindy bútorcsaládja! Annyira kis vidám bútor, hogy az ember csak nézi és olyan kis meleg érzése támad! Nagyon örülünk, hogy emellett döntöttünk és mivel ügyes vagyok, még alkudozni is tudtunk kicsit a hölggyel, mivel nem kevéske összeg lesz a vége... Beszéltem közben Krisztivel is és bízunk benne, hogy március végén Szabolcs tud jönni Bóbi-lakot festeni, melybe aztán be tudjuk passzintani a Csemeténk bútorait. Már nagyon várom!!! 

Közben aztán kb. másfél heti dilemma után leütöttem egy kiskádat is állvánnyal együtt a vaterán. Nagyon komolynak tűnik, mindenképpen leengedőset és állványosat szerettünk volna (a szűk fürdőnk miatt így tudjuk csak kényelmesen megoldani a fürdetést) és sikerült egy klasszat találni, legalábbis reméljük, hogy beváltja a hozzá fűzött reményeket! Ma sajna nem tudtuk elhozni, de sikerült beszélnem az eladóval és a szerdát lőttük be, ami mindkettőnknek jó a transzportra. Akkor talán Ricsi is el tudja hozni a kanapét, úgyhogy lesz egy csomó szerzeményünk jövő héten!!! Apropó szerzemények: a héten Kisbóbita apró dolgokkal is gazdagodott! Eddig ugye volt már meggymagbarija, ami majd melegen tartja őt, most viszont vettem már neki az Ikeában a jól ismert kis plüss takarót (zöldet, mintha tudtam volna, milyen bútort választunk a hétvégén!), egy csomag ikeás fogast, aztán a Tescoból tegnap hoztunk haza 99(!!) Ft-ért 12 db gyerekfogast... Gyengébbek kedvéért 8,25/db... Nem tudom, ezen mennyit szakítanak, illetve kérdés, mennyibe kerül ezek legyártása? Továbbá nem bírtam otthagyni a boltban szerdán egy utazós pelenkázólapot, amin gyerekMicimackós mindenki szerepel ! Ja és még pár hete megvettem akciósan a kifutó Aventes tányérszettet Hannának és Kisbóbinak is, ami három tányérból, egy kanálból és egy villából áll. Jó vásár volt, féláron adták, eredeti árán tuti nem vettem volna meg soha..

És akkor a képek:

Bútor (egyenlőre még katalógusfotó, nem is a legjobb és a valóságban narancssárga és almazöld ):

A kiskád (szintén katalógusfotó, állvány nélküli):

Illetve eddigi Bóbicuccok:

Hihihi... Cukiságok! Lassan talán alakulunk!

Cukoreredmény és társai

Megjöttem a "terhesgondi"-ból (nagyon ráérek, hogy ilyen hülyeségeket bírok kitalálni) a véreredményemmel.

Éhgyomros eredmény : 4,8 mmol/L

Vércukor 120' : 4,4 mmol/L ....

Asszem ezt jónak ítélem és most már csak azt sajnálom, hogy nem vagyok 56 kg, mert akkor most tuti nekiugranék egy óriási franciakrémesnek... De legalább ebből a szempontból Kisbóbit nem veszélyeztetem.

Egyéb izéket is néztek, ahol aztán már van egy pár eltérés, bár a hölgyike ránézve azt mondta, hogy ez nem gáz egyáltalán, mert alig tér el. Alacsonyabbak a vörösvértest, hemoglobin, hematokrit és limfocita értékeim, pluszos viszont egy pöttyel a fehérvérsejtszámom. A minuszosokra biztos vasat ír majd a doktor, kivéve a limfocitát, mert az nekem mindig alacsonyabb a Colitis ulcerosa miatt. A fehérvérsejtszámra azt írták több helyen a neten, hogy teljesen normális érték (még az enyémnél sokkal magasabbra is ezt írták), de majd meglátjuk. Még az is lehet, hogy épp volt vmi minimális gyulladásom akármelyik szervemben a vérvétel napján...

Most figyelem, hogy annyira jól kielemeztem én itt mindent, hogy lehet, még a dokit is kihagyom jövő héten és aztán itthon szülök S.K. ...