29. hét - a takarítás és újabb szerzemény

Ma töltöttük be a 29. hetet, KisBóbita már egy igazi óriás. Úgy saccoljuk, hogy kb. 39-40 cm lehet és súlyra tuti, hogy már minimum 1300 g. A múltkori ultrahang után sírva könyörögtünk azért, hogy még 10 hetet maradjon bent ez a kis Csöpp és jó hír, hogy ebből már kettő eltelt. Csak így tovább Kincsem!!

Dorottyánk nagyon élénk kislány, rengeteget ficánkol. Többször is megfigyelhettük már, ahogy szinte eltorzul a hasam, ahogy kiül hol egyik, hol másik oldalra. Tegnap este pedig különösen durva mocorgásba fogott, Ricsi miközben fogta a pocakomat, az egész szürreális képet rosszabbnak titulálta, mint egy Alien filmet... Babácska olyan kegyetlenül túrta magát bennem, hogy hullámzott a hasam. Mindemellett ApaBóbitát hétfőn és kedden este is kegyetlenül orrba rúgta, amikor elkezdett hozzá beszélni a hasbőrömön keresztül... Szóval örülök minden mozdulatának, bár néha szinte már kellemetlen, de azt jelzik számomra, hogy jól érzi magát a lánykánk. A jövő héten újra megnézi a doktorbácsi, mehetünk majd a véreredményért és a szurikért is, szóval sűrű hetünk lesz.

Mindeközben elkészültünk a festés utáni takarítással és egyre jobban kezdjük megszokni ezt a nappaliban alvásos szitut. Szerencsére könnyebben ment, mint gondoltam/gondoltuk. A babánk szobája egyenlőre üresen áll, de már szép, új színében pompázva várja velünk együtt a bútort, ami két hét múlva érkezik. Nagyon kíváncsiak leszünk, milyen lesz az összkép és már szívünk szerint most nekiállnánk szerelni és beköltöztetni a Kicsinyünk holmijait!

Addig is itt vannak a képek, amiket festés előtt készítettem (csak néhány db):

és íme egy egyveleg a festés utáni állapotról (némelyiken Ricsi még takarít és szerel):

Az új kanapék érkezte újabb megoldandó feladatokat adtak nekünk, melyek egyenlőre váratnak magukra, pl. valószínűleg odébb kell fúrni a faliképet, kell majd egy kisebb térelválasztó és egy kisszekrény, hogy ne legyen olyan üres a tér a két kanapé találkozása mögött. De majd idővel minden meglesz, így is sok minden megvan már.

A héten vateráztam Dorkának egy utazóágyat, melyet már kedden hazahoztam, de csak ma került sor az összeállítására. Nagy hasznát fogjuk venni, amikor megyünk a kanizsai mamához! Nagyon jó vétel volt, jó állapotban van, van benne csecsemőknek való magassági szint is (vagyis inkább nekünk könnyebb, hogy az első pár hónapban nem kell a földig hajolni, hogy kivegyük belőle a babát) és későbbiekben az egyik rövid oldalát ki is lehet cipzárazni, hogy ki tudjon belőle egyedül is mászni. Jó kis találmány ez, és bár nem igazán lányos szín, az ár és a praktikum feledteti a habos-babos rózsaszín csodákat. Íme az összerakott ágyikó:

Szintén a hét eseménye, hogy voltam a cégnél. Mindenki nagyon kedvesen fogadott, mindenki megcsodálta a pocakom méretét és le voltak döbbenve, hogy hogy bírok ekkora pocakkal ilyen lazán jönni-menni, pláne autózni. Aztán megkaptam a nőnapi ajándékot is  - egy kis doboz tengergyümölcse-csokit valamint egy kis rózsás kompozíciót, mely először pink rózsás volt, ám mikor említettem a bérszámfejtős hölgynek, hogy Dorkám szobája narancs-zöld lesz, szíves örömes elcserélte az ő ajándékát az enyémmel. Így hát innen is köszönjük szépen Ilikének, hogy Dorka polcán már biztosan lesz egy szép virágos dísz:

Így állunk most, haladunk szépen, Csillu készül a képeimmel, mi pedig holnapután megyünk meglátogatni őket Pestre. Anyáék most ott vannak náluk, így újra együtt tudunk lenni egy kicsit és megint lesz pár holmi, amit el tudunk hozni, bár ApaBóbita már így is néha ki van, hogy hogy fogunk elférni...