Egy baromi sűrű hét, a 28.

Úgy ki vagyunk, hogy azt sem tudjuk, merre van előre. A héten volt minden, mi szem szájnak ingere: szülésfelkészítő, védőnő látogatás, terhesgondozás és festés... Zanzásítva azért megörökítek mindent.

Szóval hétfőn 3/4 6-ra mentünk az ÁNTSZ épületébe, ahol Ricsivel beiratkoztunk a tanfolyamra. Csak a tanfolyamot fizettük be (kettőnknek 5 rugó), a terhestornára nem mertem feliratkozni, mert még nem tudtam, mit fog mondani a doktorom kedden. Egy nagyon szimpatikus hölgy megtartotta a felvezetőt, elmondta, mire számíthatunk, majd egy kedves védőnéni (sokszor látom őt a terhesgondozóban) megtartotta az első előadást  táplálkozás, öltözködés, higiénia témakörben. Nagyon sok okosat mondott, bár jó részét már magamtól is tudtam, de jó volt szakavatott szájból hallani. Ricsi közben a helyes táplálkozásos résznél készített pár kiegészítő jegyzetet is (gondolom sérelmezte, hogy a kispapákat kihagyták az okfejtésből), így a papíromra került az "Apának: Csipsz, kóla" megjegyzés... Mint egy rakoncátlan nebuló... Jövő héten újabb téma lesz, nagyon klassz, hogy van ilyen szervezett program az újszülőknek.

Kedden délben védőnőnél jártam. Elmeséltem neki a múlt heti ijedséget, amit bár nem bagatellizált el, de mindenképpen próbált nyugtatni, hogy szerinte nem lesz semmi gáz, többször fordult már ilyen elő és ha a baba papíron szereplő méreteit elnézi, nem is lenne túl nagy baj, ha akár előbb is érkezne, mondjuk a 37. héten, mert lesz bajom nem kevés, ha Dorka a 40. héten jön... Vizeletem, vérnyomásom tök okés, súlyom újabb 2 kilóval gyarapodott, amit a védőnéni nem tartott aggasztónak, tekintettel a rengeteg vízre, amit hordozok magamban. Megbeszéltük, hogy március 19-én délután 1-kor jön és meglátogat minket, elbeszélgetünk a szülésről, a szoptatásról, babakelengyéről és a kórházi cumóról is. Ismerve a védőnénimet, már várom a találkát, csak tudjuk addig a lakást emberek fogadására alkalmas állapotba hozni...

Délután aztán 3.45-re mentem a doktorhoz nagy izgalommal. Nagyon kíváncsi voltam, mit mond, főként a méhszájam állapota aggasztott, mert sokszor éreztem keményedést. Ennek ellenére azért reméltem, hogy nem rövidült a méhnyak vagy nem nyíltam ki, mert tudtam, hogy ellenkező esetben szigorú fekvésre leszek ítélve. Szinte még le se ültem, a doktor már mondta is, hogy természetesen megvizsgál és biztosított, hogy a továbbiakban nálam ez minden alkalommal program lesz, aminek őszintén örülök. Legnagyobb megkönnyebbülésemre mindent maximálisan rendben talált, nincs se rövidülés, se nyílás.  Megnyomkodta óvatosan a pocakomat és azt mondta, hogy szerinte egyáltalán nem vészes a helyzet, majd megmérte a méhem magasságát és öltözhettem is. Azért a biztonság kedvéért írt fel nekem tüdőérlelő szurit, amit két hét múlva szerda-csütörtök-pénteken kell beadatnom két-két ampullával, a doktor szerint csupán óvintézkedés gyanánt alkalmazzuk mindezt. Két hét múlva pénteken ultrahangra kell menjek a kórházba, hogy megnézzük, mi a helyzet a vízzel és a babával, a következő terhesgondozás pedig három hét múlva lesz esedékes. Javasolta, hogy bár a cukrom jó volt, azért próbáljuk meg a szénhidrát-diétát, hátha csökken a magzatvíz tőle. Valójában úgy vagyok vele, hogy ártani nem fogok vele, ezt a pár hetet meg simán kibírom, főként ha bármivel is javíthatok a babám körülményein... Nyugalomra intett és azt mondta, nem lesz itt semmi baj. Ámen, kedves doktor úr, hiszek Neked! A rendelőben egyébként összefutottam Szandrával, akit még karácsony táján ismertem meg egy e-mail útján. Írt nekem egy levelet, hogy olvassa a blogomat és félelmetesen sok a párhuzam a dolgaink között, és ha gondolom, olvassam őt. Végigolvastam... Hát nem túlzott! Sok tekintetben mintha magunkat/magunkról olvastam volna... Nagyon brutális... Szóval most volt szerencsém személyesen is megismerni, nagyon kedves lány, és bár előttem ment be, mégis megvárta, míg én is végzem és váltottunk már pár szót. S mivel Ó három nappal van mögöttünk Kismamaként, így legközelebbre is egyszerre kaptunk időpontot, úgyhogy még lesz alkalmunk csacsogni. Örülök nagyon, hogy láttam! 

Aztán szép halkan betöltöttük csütörtökön a 28. hetet, amiért nagyon hálás vagyok, egy héttel megint beljebb vagyunk és a Csöppünk újabb hetet töltött a számára legjobb helyen. Tartom a diétát, de nem roppant szigorúan és órára betartva, csak többször eszem keveset és a szénhidrátra nagyon odafigyelek. Ennek sajnos a narancszabálásaim áldozatul estek, de mértékkel csúsznak azért a mandarinok és alma. A szurik már itthon vannak, a héten sikerült is kiváltani őket, így várják, hogy két hét múlva beadassanak. Már várom nagyon, mert ez az "inkább bent, mint kint" esete, és mindez KisBóbitára is tökéletesen érvényes, legalábbis egyenlőre!! A bendőm nem gyenge méretű, de már nem is csodálkozom semmin, újabb pocakfotó mellékelve:

A lényeg, hogy megkezdtük a 29. hetet Babácskával és ApaBóbitával így hármacskán...

Péntek reggel aztán a hét megkoronázásaként megérkezett Kriszti barátnőm párja Szabolcs, hogy a nappali kivételével kifesse a lakást. Ehhez ugye az kellett, hogy már kedden délután Ricsi a kollégája segítségével hazahozzák a kanapékat és azzal a lendülettel elvitték a meglevőket a szétszerelt franciaágyunk társaságában. (Itt jegyzem meg, hogy az az ominózus kedd este elég érzékenyen érintett bennünket, mert valahogy tudatosult bennünk, hogy most már tényleg elkezdődtek a változások és meg kellett kötnünk az első komoly kompromisszumot Dorka kényelme érdekében.) Szóval a hálónk elkezdte a babaszoba-pályafutását. Szabolcsról csak szuperlativuszokban tudnánk beszélni, mert nagyon gyorsan és nagyon szépen irtó jó munkát végzett. Még a DigiTv-sek által szétbarmolt falunkat is becsinálta (az akkor frissen festett nappali falát úgy fúrták át, hogy kiszakadt a vakolat..) és tökéletesen színazonosra festette a javítást, amit szinte elképzelhetetlennek tartottunk Ricsivel... A lényeg, hogy le a kalappal előtte minden tekintetben és meg egyszer nagyon köszönjük a munkáját és a hozzáállását!!

Készítettem pár képet, hogy fel tudjam őket rakni "ilyen volt-ilyen" lett formában. Egyenlőre ott tartok, hogy "ilyen volt", mert azt csak sejtjük, hogy milyen lesz, ha végre a végére érünk a takarításnak és a rendrakásnak. A héten majd pótlom a képeket, ha már tényleg végzünk. Most, így vasárnap estére a konyha és a fürdő van teljesen készen, a gardóbszekrényt Ricsi már kimosta és már egy csomó mindent vissza is raktunk, de kb. még egyszer annyi van még vissza, amit be kell pakolni. Az már nem lesz akkora meló, de még pár óránkat biztosan igénybe veszi. Ricsi előtt le a kalappal, úgy sikált, ablakpucolt és takarított, mint egy Kisangyal. Óriási segítség nekem, mert sok férfi nagy ívben elkerüli a pucevarongyot, ám a mi hétvégi takarításunk igazi team-munka volt, mint általában mindig minden. És bár tudom, nem kellene neki külön megköszönnöm a segítséget, de azért nagyon hálás vagyok neki, a hozzáállásáért.

Nagyon hosszú és fárasztó héten vagyunk túl, hulla fáradtak vagyunk, Ricsi izületei kicsit odavannak, szegényem csak vonszolja magát és így estére még reszket is (nagyon remélem, hogy nem lesz beteg!!!). Nekem a lábaim újra csupa pufik, olyanok a bokáim, mint három másik embernek együttvéve, a babánk pedig tegnap óta szerintem lényegesen feljebb került, mert elkezdte nagyon nyomni a szegycsontomat és a rekeszizmomat, ha ülök. Remélni tudom csak, hogy nem térnek vissza a hányingeres időszakok, de ha az lesz, hát az lesz.

A hét üzenete pedig a következő: Dorottyánk, kicsi Kincsünk, Apa és Anya már nagyon készül a jöttödre!