27. betöltött hét és az ellenőrző ultrahang

Már nagyon vártam, hogy ma reggel legyen, több okból is. Egyrészt ma lettünk 27 hetesek, ami azt jelenti, hogy Dorkával beléptünk a harmadik trimeszterbe, így végképp nagykorúvá váltunk. A másik ok pedig még ennél is fontosabb volt: ma kellett visszamenni a kórházba ellenőriztetni a magzatvíz mennyiségét.

Mivel szép időt mondtak mára (legalábbis nem mínuszokat és semmi esőt), így úgy döntöttem, kell a séta, gyalog teszem meg az utat. Ezt most úgy adom persze elő, mintha a kórház kétnapi járásra lenne tőlünk, ami valójában csak kb. 10 perc-negyed óra, de máskor biztos autóval mentem volna. 9-re értem oda, ahogy kérték és húztam sorszámot. "Várakozók száma: 22"... No comment... Nem nagyon foglalkoztam a kérdéssel, leültem és elkezdtem olvasgatni a frissiben vásárolt Baba magazinomat. Másfél óra múlva megjelent a kijelzőn a sorszámom, bementem, elmondtam, hogy miért jöttem. Megkértek, hogy menjek ki, hagyjam itt a papírjaimat és várjak, majd jön a doktor úr. Ekkor derült ki számomra, hogy a főgóré még ott sincs...

Fél 12 után sikerült újra bejutnom a 4-es vetkőzőbe, ahonnan a szűkszavú Nagy Miklós szólított be és ledobtam magam a priccsre. Mivel pontosan tudtam, mire számítsak a doktortól, épp azt kaptam, amit vártam, sőt. Még kérdéseket is tett fel nekem, mint pl.: "első baba?", "volt már Torch-on?" (kiejtve Torcs - gy.k.). Mondtam, hogy igen és nem, erre megkérdezte Macát, hogy miért nem küldött mindjárt Torch-ra, mert időt nyerhettünk volna. Na, ez a mondat nem tetszett... Megállapította, hogy a leánykám fejecskéje már 70mm-es átmérővel bír, a combcsontja pedig már 55 mm, úgyhogy konstatáltam gyorsan magamban, hogy Édes Csillagom az elmúlt hat napban nyúlott fél centit combilag, aminek nagyon örültem. Aztán közölte, hogy a magzatvíz az átlagnál jóval több... Maca rákérdezett erősítésként és a jegyzőkönyv kedvéért, hogy "Lényegesen több?", mire a doktor kihangsúlyozta még jobban, hogy "Igen, lényegesen több, úgyhogy mindenképpen menjen Torch-ra!" Közben megnézte Dorottya arcocskáját is, különös tekintettel a kis ajkaira, hogy nincs-e esetlegesen nyúlszája, de a végén közölte, hogy "A babával minden rendben". Mindezek után a doktor két törlőkendőt, Maca pedig a kiskönyvemet és az ambuláns lapot nyomta a kezembe, majd megkért, hogy menjek fel a nőgyógyászatra és ott kérjek beutalót a Torch-ra. Megköszöntem és felmentem.

Útközben sokminden cikázott a fejemben, többek között az, hogy mekkora mázli már megint, hogy íly mocskos módon kikupáltam magam a meddőségis témában, mert ha ott nem futok szembe a Torch-teszt fogalmával, akkor most azt is hihettem volna a sok "torcsozás" közepette, hogy halálos beteg vagyok. Mivel azonban nagyjából tudtam, hogy ez a teszt egy mozaikszó összefoglaló neve (vagyis annyi rémlett, hogy fertőzéseket néznek Toxoplazma, Rubeola, Herpesz és valami Cyto-izé vonatkozásában), legalább azt sejtettem, hogy vérvételre kell menjek és nem pedig a hüvelyemben lesz turkapiszka illetve nem is zsepibe kell köpnöm. Szóval felmentem, hölgyike megírta a papírt, majd közölte, hogy ezzel ballagjak el az ÁNTSZ- hez, ahol megcsinálják a tesztet, leginkább délig. Ránéztem az órára: 3/4 12! És én pont most jöttem gyalog... Megkérdeztem azért sietve, hogy Busznyák doktorom merre jár, de a hölgyike közölte, hogy épp a műtőben van és egy jó darabig ott is marad, így nem volt kérdés, hogy próba-szerencse alapon nekilódulok a Jósika utcának. Mire a Zrínyi utcába kanyarodtam, folyt rólam a víz. A lábaim rohadtul fájtak, de csak "szaladtam". A déli harang épp akkor szólalt meg, amikor beléptem az ajtón, ahol a recepciós hölgy közölte, hogy nem ide kell jöjjek, hanem a Laboratórium Kft.-hez. Gondoltam, most már akkor is levetetem a vért, ha akármi is történik, hiszen az ominózus kft. csak három háznyira van. Bementem, közöltem jövetelem okát, majd a hölgy megkért, hogy menjek le az alagsorba, ott majd megszúrnak. Kb. 10 percet töltöttem itt max., ezalatt jött egy kedves hölgy, levette a véremet, elámult, hogy mekkora a pocakom (gyorsan mondtam is, hogy épp ezért vagyok itt, mert ekkora). Megkérdezte, hogy nem jártam-e már náluk... Hát dehogynem, épp egy éve, amikor Ricsi "pozitív" HIV tesztje miatt járkáltam oda kétnaponta. Nagyon örült, hogy sikerült a baba, jól eldumcsiztunk, majd eljöttem azzal az infóval, hogy kb. másfél hét az eredmény... Zsír.

Hazamentem, faltam egy keveset, majd visszabattyogtam a leletemmel és a szúrt karommal a nőgyógyászatra, hogy személyesen csípjem el a doktoromat. Szerencsére nem kellett sokáig várnom rá. Nagyon kedvesen érdeklődött, hogy mi a pálya, megnézte a délelőtti uh papírt, megkérdezte, voltam-e Torch-on, aztán közölte, hogy gyakorlatilag tehetetlen vagyok, nincs semmi, amivel bármivel is befolyásolni tudjam a baba kint-vagy bentlétét, ezért ha megyek hozzá jövő kedden, akkor mindent átbeszélünk és ír majd fel receptre tüdőérlelő injekciót. Ezt vagy ezeket be kell majd adassam annak érdekében, hogy ha korábban érkezik Dorka, akkor nagyobb esélye legyen... Na, ez már ijesztő volt...

Hazabattyogtam, sírtam pár sort és most itt vagyok. Tudom, hogy muszáj összeszednem magam és csak pozitívan nézni előre, ahogy eddig. Nem szabad arra gondolnom, hogy bármi is lehet, mert ha bestresszelek, azzal a lánykánknak fogok csak ártani. Valahogy át kell állítani az agyamat, már megint. Muszáj, mert nem élhetem úgy a mindennapjaimat, hogy rettegek. Félek, félünk nagyon. Olyan szép ez a lányka és olyan szépen fejlődik, nem lehet, hogy bármi baja is essék... Annyira, de annyira szeretjük már most...

Kicsi Dorkánk, nincs Nálad senki és semmi fontosabb! Mindent megtennék, hogy minél tovább egyek legyünk! Kérünk szépen, segíts nekünk és akarj még sokáig Anya testében lakni és azt sem bánja (becsszóra!!!), ha szanaszét rugdosod! Nagyon szeretünk Kicsinyem!!!