2012. március 28., szerda

Egy sűrű hétfő

Szombaton bedobta a postás az értesítőt a levélpostai küldeményemről, ahelyett, hogy felcsöngetett volna. Ügyes. Mire kivettük az értesítőt, a posta már bezárt, így hétfő reggel mentem kiváltani a szajrét, ami a várva várt pelenkázótáska volt. Nagyon örülök, hogy végre megjött, így Bóbikám kórházi cuccait már abba tudjuk pakolni. Előtte azért egy szolíd szellőztetést megejtettem, de íme a csajos tatyó:


Jó áron praktikus, nagy és babakocsihoz rögzíthető. Csillunak ugyanilyen van, így mivel nála bevált, én sem gondoltam mást magunknak. Lassan már kezdek hasonlítani egy igazi, mondókabeli utánozós majomhoz, de hát így is van min agyalni, minek térjek el a kitaposott útról, nemde?
Ezt követően Pestnek vettem az irányt a kishúgomékhoz. Hanna ébredése után elgaloppoztunk egy bababoltba, ahol kicseréltük a Csillu által vett és mégsemjóválasztás babakocsit, aztán kimentünk Szigetszentmiklósra Ágiékhoz, megnézni a kicsi Nórit, aki egy igazi cukorfalat! Hanna mindeközben mindenféle arcát mutatta, volt bambulós, vigyorgós, sírós és alvós ebben a pár órában. Sajnos nem tudtunk annyi időt együtt tölteni, amennyit szerettem/szerettünk volna, mert így is rohannom kellett haza az aktuális szülésfelkészítőre.
Az új téma a csecsemő gondozása volt és újból a vicces-kedves védőnő tartotta. Nagyon jókat és érdekeseket mesélt, igyekeztünk figyelni és nagyon remélem, hogy Ricsi megleste alaposan ezt a fürdetés témát, mert ez úgyis az ő bulija lesz, úgyhogy én itt majd háttérből figyelek és kellékeket adogatok majd, ha szükséges. Beszélt a néni a helyes babafogásról, az öltöztetésről és a köldökápolásról is. Hazafelé kicsit félpánikban ballagtunk és többször elhangzott az "Istenem, mi lesz velünk első nap"... Azért bízom benne, hogy ha nálunk nagyobb bénák és lúzerek is megoldották már ezt a kérdéskört, akkor azért ha kisebb bakikkal, de tán mi is megbirkózunk majd vele.
Hazaérve már nagyon fáradt voltam és nagyon fájdogált a pocakom is, kicsit féltem is, hogy nem terheltem-e túl magam, de szerencsére pár perc vízszint után éreztem, ahogy javul a helyzet és simul ki mindenem. Bár lehet, hogy visszaolvasva nem tűnik soknak és valószínűleg pár hónapja még így is lett volna, ez a hétfő így a 31. héten azért elég húzós volt. A lényeg viszont, hogy egy nagyon sikeres és eseménydús napot zártunk.

1 megjegyzés:

  1. Örülök, hogy találkoztunk megint, és láthattalak még 2in1 Dorkával! :) Remélem, majd ha megszületett, utána is találkozhatunk!

    A "mi lesz velünk első nap" aggodalom el fog múlni egy perc alatt, ne aggódj, a kórházban mindent meg fognak mutatni, és nagyon ügyesek lesztek egyébként is! :) Minden rendben fog menni!

    VálaszTörlés