Első tüdőérlelő szuri

Tegnap este úgy döntöttem, hogy már ma bemegyek reggel a kórházba és beadatom az első szurit, mondván inkább bennem/bennünk legyen, mint a spájzban, ott nem biztos, hogy hat annyit...

Fél nyolc után nem sokkal már fent is voltam az ultrahangos folyosón és jól döntöttem, hogy ilyen korán jöttem, mert egyrészt nem volt még tele a váró prüszkölő emberekkel, másrészt az NST-s helyiség ajtaja is nyitva volt, bent két pocakos kismama, kint meg senki. A kedves asszisztens hamar észrevett és megkérdezte, miben segíthet, mondtam, hogy Gabikát keresem. Mondta, hogy sajnos nincs, ő helyettesít, ám én mondtam, hogy sebaj, mert biztos ő is tud segíteni. Elmondtam, miért jöttem és ő nagyon készségesen azonnal rávágta, hogy ÁÁÁ, persze, jöjjek csak, azonnal beadja! Átvezetett az ambuláns rendelőbe, fecskendőt keresett, majd elkezdte felszívni a mai napi két ampullát, amikor belépett Busznyák doktor. :). Köszöntött és mondta, hogy ezek szerint megjöttem, nagyon jó, csináljuk csak és persze-persze, a sok víz miatt... Instruálta a hölgyet, hogy a következőt holnap, az utolsót holnapután kell kapnom, aztán kiment. Aztán ellazítottam a jobb lábamat és fenekemet, amennyire tudtam és megkaptuk KisBóbikámmal az első tüdőérlelő szurinkat.

Csípős volt, de örülök, hogy túl vagyunk rajta, és már alig várom, hogy a másik kettőt is megkapjuk, mert nagyobb biztonságban érzem Dorkát ezáltal. Amúgy volt egy rossz álmom is éjjel, amit csak azért említek meg, mert ha beszélek róla, nem teljesül. Így már a pénteki ultrahangot is várom, hogy végképp eloszlathassam minden kételyemet, bár nem kellene, hogy bármi is legyen, mert Babácska már kb. egy órája olyan szinten gyepál belülről, hogy azt sem tudom, honnan van ennyi ereje! Szétfeszül tőle a hasam, rugdos, nyomkod, öklöz minden oldalról és a feszes hasam miatt ez halmozottan rosszul érint. De azért örülök ám, hogy ennyit jelentkezik!!! Már most annyira szeretem az összes "kis" mozdulatát...

Remélem, holnap reggel ugyanilyen gördülékenyen megy majd minden!