Védőnéni és doktorbácsi újabb kalandjai

Másfél óra volt, mire bejutottam a védőnőhöz kedd kora délután. Sosem voltak még ennyien.

Örömködtünk, hogy kevesebb a víz, bár ha a lábamra nézünk, akkor ez elég hihetetlen. Sőt! A néni megjegyezte, hogy úgy látja, az arcom is elkezdett ödémásodni, mire én mondtam, hogy nekem fel sem tűnt, mert látom magam minden nap, ám később telefonon Csillu is megerősítette ezt (aranyomnak már előző nap szemet szúrt, csak nem akarta mondani..). Szóval ez van, most már végérvényesen egy torzó leszek, egy új mitológiai szörny bálna testtel és medve-bohóc fejjel. Gyorsan mértünk is egy vérnyomást, hogy megnézzük, nincs-e jele toxémiának, de az újabb 95/60 max. egy mosolyra adott okot, aggodalomra nem, mindemellett szerencsére a vizeletemben továbbra sincs fehérje. A védőnő azért újra felhívta a figyelmemet, hogy bármi, de tényleg bármi gyanúsat észlelek, azonnal hívjam fel, hogy vihessek be vizeletet nézésre, mert a toxémia alattomos és pillanatok alatt kialakulhat, úgyhogy a gyors reagálás létfontosságú! Azt mondta, ilyenkor a mielőbbi felfedezés nagyon fontos, hogy időben befekhessek a kórházba és megindíthassák a szülést... Először azt gondoltam, na király, de aztán meg azt, hogy rendicsek, vettem, de erre nem is gondolunk.

Következett a méricske és kaptam dicséretet is, mert csak fél kilóval gyarapodott a súlyom, úgyhogy használt ezek szerint a füredi olasz fagyi! Na persze nem ám, de azért igyekszem tényleg. Kaptam beutalót a 34. heti vérvételre és egy igazolásos papírt is, hogy négyszer megjelentem terhesgondozáson. Aztán ennyi.

Busznyák doktorhoz 4-re mentem. Újból összefutottunk Szandrával, aki újra előttem kapott időpontot, aztán mivel kedves, a végén meg is várt. A doktor is örült, hogy jobb lett a magzatvíz mennyisége, örült a fél kiló hízásnak és a negatív Torch-nak. Megjegyezte azért, hogy van még egy fertőzés, amit ő még szeret megnézetni és mivel ezt nem ikszelték be a nőgyógyászaton kiadott beutalón, így ha nem baj, ezt a parvovírus nevű fertőzést azért még meg kellene nézni... Mondtam, hogy nincs gáz, ha kell, akkor kell. Így megbeszéltük, hogy szerdán bemegyek a terhesgondozóba, ahol ír nekem másik beutalót és átballagok a Jósika utcába. Aztán megvizsgált, szerencsére mindent rendben talált, teljesen zárt a méhszájam. Megmérte a méhemet is kívülről, ami már teljesen a szegycsontomig ér (jegyzem meg, érzem is, mikor Bóbikám belelép a gyomromba..). Meghallgattuk a kis szívét is, majd öltözködtem. Legközelebb április 13-án kell menjek ultrahangra és bár akkor már a 33. hetet is betöltjük, de ez lesz a 32 hetes ultrahang, terhesgondozásra pedig április 17-re kaptam időpontot.

Aztán ma délelőtt a parvo-s vérvételt is letudtuk és szerencsére a terhesgondozóban a vérvételes Marika volt olyan aranyos, hogy bevállalta a bökést, így onnan küldik el a mintámat, nem kellett elmennem a Laboratórium Kft.-hez. Eredmény várható ideje: kb. 4 hét... Mondtam is neki, hogy peches esetben addigra meg is szülök! De sebaj, közösen arra jutottunk, hogy mivel az utóbbi időben nem volt kiütéssel járó magas lázam, így tuti negatív lesz az eredmény, úgyhogy nem parázunk rajta.

Megint minden rendben van, papírom is van róla, KisBóbita erőseket rugdos, csuklik és ficánkol, az idő pedig halad. Holnap már 31 hetesek leszünk, Angyalkánk újabb héttel ajándékozott meg bennünket! Hát milyen lenne az élet, ha nem szép, nemigaz?

Egy sűrű hétfő

Szombaton bedobta a postás az értesítőt a levélpostai küldeményemről, ahelyett, hogy felcsöngetett volna. Ügyes. Mire kivettük az értesítőt, a posta már bezárt, így hétfő reggel mentem kiváltani a szajrét, ami a várva várt pelenkázótáska volt. Nagyon örülök, hogy végre megjött, így Bóbikám kórházi cuccait már abba tudjuk pakolni. Előtte azért egy szolíd szellőztetést megejtettem, de íme a csajos tatyó:

Jó áron praktikus, nagy és babakocsihoz rögzíthető. Csillunak ugyanilyen van, így mivel nála bevált, én sem gondoltam mást magunknak. Lassan már kezdek hasonlítani egy igazi, mondókabeli utánozós majomhoz, de hát így is van min agyalni, minek térjek el a kitaposott útról, nemde?

Ezt követően Pestnek vettem az irányt a kishúgomékhoz. Hanna ébredése után elgaloppoztunk egy bababoltba, ahol kicseréltük a Csillu által vett és mégsemjóválasztás babakocsit, aztán kimentünk Szigetszentmiklósra Ágiékhoz, megnézni a kicsi Nórit, aki egy igazi cukorfalat! Hanna mindeközben mindenféle arcát mutatta, volt bambulós, vigyorgós, sírós és alvós ebben a pár órában. Sajnos nem tudtunk annyi időt együtt tölteni, amennyit szerettem/szerettünk volna, mert így is rohannom kellett haza az aktuális szülésfelkészítőre.

Az új téma a csecsemő gondozása volt és újból a vicces-kedves védőnő tartotta. Nagyon jókat és érdekeseket mesélt, igyekeztünk figyelni és nagyon remélem, hogy Ricsi megleste alaposan ezt a fürdetés témát, mert ez úgyis az ő bulija lesz, úgyhogy én itt majd háttérből figyelek és kellékeket adogatok majd, ha szükséges. Beszélt a néni a helyes babafogásról, az öltöztetésről és a köldökápolásról is. Hazafelé kicsit félpánikban ballagtunk és többször elhangzott az "Istenem, mi lesz velünk első nap"... Azért bízom benne, hogy ha nálunk nagyobb bénák és lúzerek is megoldották már ezt a kérdéskört, akkor azért ha kisebb bakikkal, de tán mi is megbirkózunk majd vele.

Hazaérve már nagyon fáradt voltam és nagyon fájdogált a pocakom is, kicsit féltem is, hogy nem terheltem-e túl magam, de szerencsére pár perc vízszint után éreztem, ahogy javul a helyzet és simul ki mindenem. Bár lehet, hogy visszaolvasva nem tűnik soknak és valószínűleg pár hónapja még így is lett volna, ez a hétfő így a 31. héten azért elég húzós volt. A lényeg viszont, hogy egy nagyon sikeres és eseménydús napot zártunk.

Szép tavaszi hétvége Füreden

A szombat nagyon punnyadósra sikerült. Nem mintha nem férne ránk néha ilyen is... Most elég jól belehúztunk. Annyira, hogy lelkifurkám volt amiatt, hogy nem használtuk ki a szép időt. Vasárnap reggel aztán rágtam egy kicsit ApaBóbita fülét, hogy menjünk le sétálni egyet Füredre, több okból is. Egyrészt mert nagyon szép idő lesz, másrészt pedig levezettem neki, hogy az elkövetkezőkben még mennyi dolgunk lesz a következő hétvégéken (bútorszerelés, Hanna szülinapja), utána pedig már autónk sem lesz... Szóval meggyőztem, hogy most vagy soha. Na, nem mintha úgy gondolnám, hogy Dorka születése egyenlő lesz a mi halálunkkal és onnantól csak körülötte forog a világ, de az biztos, hogy jó darabig nem lesz módunk és időnk kirándulni egy csöpet babával.

Így aztán nekivágtunk a napsütésben a Balcsinak. Az idő tényleg szép volt, a nap sütött, kicsit fújt ugyan a szél, de néha még jól is esett. Sétáltunk a mólón, a Tagore-sétányon, közben Ricsi csinálta a fényképeket a már kimerészkedő vitorlásokról, a hihetetlen tiszta vízű Balatonban úszkáló vadkacsákról és közben néha-néha egy kékpólós bálnát is sikerült lencsevégre kapnia. Aztán ettünk egy lájtos ebédet (hamburger, gyros), majd tovább sétikáltunk. Kaptam két gombóc fagyit is a fincsi olasz fagyisnál (ISSSSSSSTENI finom fagyit árulnak ott!!!), aztán leültünk még bambulni. Nagyon jó volt. A Silver udvarában épp ki volt települve a már decemberben Győrben általunk kinézett Kockiás foltvarróműhely, úgyhogy mivel már van a babánknak ágyneműje, így az szóba se jött, hogy vásároljunk. Kapott viszont mást, aminek a színe végett nincs megkötve a kezünk. Mindkettőnknek nagyon tetszett már karácsonykor ez is, így most úgy döntöttünk, bár odébb van, mire szüksége lesz rá, de kap egy ilyet a kislányunk:

Nagyon kis szép és mosolygós.. Olyan, mint Dorka! 

Összességében jó kis nap volt, örülök, hogy Ricsi kötélnek állt és elmentünk. Továbbiakban már csak Győr és 15km-es vonzáskörzetében fogunk cirkálni jószerével.

Az ellenőrző ultrahang

Nem siettem, mondván 10 előtt úgysem nagyon jön le a doktor ultrahangozni, így gondoltam spórolok egy kis időt és nem ott üldögélek a váróban. Ennek fényében szépen komótosan elballagtam a kórházba háromnegyed 10-kor és sorszámot húztam. Az első mondatban leírt gondolatmenetem 50%- ban jött csak be, ugyanis valóban nem jött orvos 10 előtt, ám az üldögélést nem úsztam meg: fél 12 után jött a doktor és negyed egykor sikerült bejutnom. No comment.

Megmutiztam neki a Torch-teszt eredményemet, amire azt mondta, hogy szuper és bár látszik, hogy átestem egy-két fertőzésen korábban, jelenleg teljesen rendben vagyok (ezek szerint jól értelmeztem a papírt). Aztán jött az ultrahang. Megnézte PocakDorkát, aki az egész délelőtti ficánka után egy kicsit elpilledt, ám szépen megmutatta a szájacskáját és a nóziját, ami mindkettő gyönyörű, aztán megnéztük a szívét, gyomrát, fejecskéjét, pocakját, combját, mindenét. Emellett még mindig kislány, úgyhogy marad a csajos ajtódísz és a függönypillangók... Aztán a doktor megnézte a magzatvizet és azt mondta, hogy ez nagyon jó, egyáltalán nem találja veszélyesnek, majd mindezt mérésekkel is alátámasztotta és megkaptuk a "Magzatvíz mennyisége több" besorolást, ami nagyban eltér a "lényegesen több"- azaz polyhydroizé kifejezéstől. Szerinte nincs ok egyáltalán aggodalomra, folytassam a diétát és jó lesz itt minden. Remek! Megbeszéltük, hogy kedden úgyis újra találkozunk terhesgondin, úgyhogy átbeszélünk majd mindent, így megtörölköztem és szépen elköszöntem a papírom és a lánykám társaságában. Kint tanulmányoztam az ambuláns lapot, melyen a köv. adatok állnak:

Egy élő magzat fejvégű fekvésben.

A lepény a hátsó falon tapad, jó helyen.

A magzatvíz mennyisége több. AFI: 20cm (24cm felett problémás)

BPD: 80mm

AC: 283mm

HC: 295mm

FL: 58mm

1843gr

Szóval szép egy gyerek ez itt a bendőmben, nem csoda, hogy ekkora haspók vagyok így 30hét1naposan, amúgy a paraméterei teljesen rendben vannak.

Nagyon örülök, hogy minden oké és nincs semmi baja Babácskának. Újabb nap, amit velünk-bennem tölt és minden ilyen nap egy ajándék! Csak így tovább KisBóbita! 

 

30. betöltött hét

Megint egy héttel előrébb vagyunk szerencsére és Bóbikám még mindig belülről gyömicköli a pocakomat. Újabb héttel ajándékozott meg a 27. heti sokk után, így már három hetet kaptunk és tovább imádkozunk a maradék minimum 7 hétért.

Babácska már óriási, biztos megvan már 40 cm és legalább 1400-1500 g, de ez majd a holnap esedékes ultrahangon bizonyára kiderül. Mindenesetre a fejlődését, legalábbis a tüdejének fejlődését elősegítő mindhárom szurit megkapta a mai nappal bezáróan, köszönhetően az NST-s Gabika áldásos közreműködésének. Egyébként valóban egy nagyon kedves és segítőkész hölgy Gabika, tegnap meg is kérdezte, hogy nem magas-e a cukrom, illetve mi lett a Torch teszt eredménye, de az elsőre nemmel, a másodikra nem tudommal tudtam csak felelni, így nem lettünk okosabbak. Azt mondta ő is, hogy elég sokan kapnak ilyen szurit, többek közt ő is kapott (bár ő ikerterhesség miatt kapta a 28. héten) és nagyon jó dolog. Nos, én is így gondolom, remélem Bóbikánál hamar kifejti a hatását. Mivel 10 ampulla volt a dobozban és nekem csak hatot kellett kapjak, megkérdeztem Gabikától, mennyire tartja valószínűnek, hogy esetleg a későbbiekben még aktuális lehet egy ilyen kúra. Azt mondta, előfordulhat, hogy az orvos úgy ítéli, jó ha még pár hét múlva lesz egy ismétlés, de ezt nem lehet előre tudni. Így megbeszéltem vele, hogy egyenlőre megtartom a maradék négy ampullámat, hogy ha kell, ne kelljen újra vennem, de ha nem lesz rá szükség és eljutok addig, hogy NST-re kelljen jönnünk, akkor szívesen elhozom és be tudják adni más kismamáknak, ha szükséges. Nagyon örült neki és megköszönte. Nos, én örülnék a legjobban, ha a 38. héten bevihetném a dobozkámat a maradék ampullákkal...

Aztán közben tegnap is és ma is felmentem szuri után a nőgyógyászatra megérdeklődni, megjött-e már a TORCH-tesztem eredménye, de mindkétszer negatív lett a válasz. Teszem hozzá, március 1-én vetettem le a vért és másfél-két hetet ígértek. Tegnap 21-e, ma 22- van... Mivel holnap már eredménnyel a kezemben akartam Busznyák doktorhoz menni az ultrahangra, így gondoltam, mi veszíteni valóm van, ha bemegyek a Laboratórium Kft-hez, ahol a vért levették és megkérdem, mégis mi a repedt izé van. Még át is futott az agyamon, hogy az ő szemükben én már csak az a reklamálós csaj maradok, hiszen tavaly kétnaponta járkáltam hozzájuk hisztizni Ricsi HIV tesztje miatt, ám pont le szoktam szarni, hogy ki mit gondol. Legnagyobb megdöbbenésemre a hölgy bepötyögte a TAJ számomat és egy perc alatt ki is nyomtatta a kész véreredményt... Lepecsételte, azt mondta, ez csak másolat, mert mivel már 9-én (!!) kész volt az eredmény, az eredetit átküldték a kórházba! Na, befigyelt a hátas, de már nem is foglalkozom az egésszel, a fő, hogy papír van a kezemben. A kiértékelést mindenképpen a doktorra hagyom, mert bár én józan paraszti ésszel azt spekuláltam ki, hogy minden marker negatív, ám összességében van három pozitív eredmény is, ami szerintem a múltbeli dolgaimra utal csak, mert pl. rubeolára is kihoztak pozitívat az egyik sorban, azzal a megjegyzéssel, hogy átestem rajta. Így pozitív az egyik herpesz és a cytomegalovírus is, de az előtte levő sorban mindegyik negatív. Szóval a végső szó a doktoromé lesz, ám nem aggódom.

Nagyon kíváncsi leszek a holnapi uh-ra, remélem minden rendben van a lánykánkkal továbbra is. Az biztos, hogy tegnap nagyon feszült a hasam és nagyon meg tudom különböztetni, milyen az amikor sok a víz és milyen, amikor keményedik. Ez a vizes izé nagyon kellemetlen, úgy érzem sokszor, hogy szét akar repedni a hasam és a bőröm, egy-egy nagyobb levegővételnél pedig még rosszabb... Mindegy, kibírom, csak KisBóbita legyen jól és maradjon még sokáig! A pocakom mérete amúgy kezd kétségbeejtő lenni, fogalmam sincs, mi lesz még az elkövetkező időszakban, amikor a legnagyobb testi fejlődést produkálja a baba...

Ilyenek vagyunk most az aktuális 30. heti örökítményen:

Ultrabrutál szerintem, és még hol a vége! De legalább még nem repedt szét semmim, sem a bőröm, bár az lenne a legkevesebb. A fő, hogy a magzatom burka ne repedjen meg!!! Minden bizodalmunk Benned van Dorkánk! Mindenesetre a hétvégén összeállítjuk a kórházi csomagot, addigra ha minden igaz megérkezik a Vaterán rendelt pelenkázó táska is, így Dorka cuccai egyenesen abba kerülnek. Ma beszerezzük a DM-ben a hiányzó dolgokat (már be vannak izzítva a kuponjaim!), így nem megelőzzük az esetleges kapkodást.

Ám innen szeretném jelezni Kislányom, hogy ez csak amolyan ijesztgetős óvintézkedés!! Egyenlőre tessék még szépen nyugiban lenni és fejlődni, mert Anyának és Apának még ezer dolga van!! Majd szólunk, hogy aki bújt, aki sem...

Első tüdőérlelő szuri

Tegnap este úgy döntöttem, hogy már ma bemegyek reggel a kórházba és beadatom az első szurit, mondván inkább bennem/bennünk legyen, mint a spájzban, ott nem biztos, hogy hat annyit...

Fél nyolc után nem sokkal már fent is voltam az ultrahangos folyosón és jól döntöttem, hogy ilyen korán jöttem, mert egyrészt nem volt még tele a váró prüszkölő emberekkel, másrészt az NST-s helyiség ajtaja is nyitva volt, bent két pocakos kismama, kint meg senki. A kedves asszisztens hamar észrevett és megkérdezte, miben segíthet, mondtam, hogy Gabikát keresem. Mondta, hogy sajnos nincs, ő helyettesít, ám én mondtam, hogy sebaj, mert biztos ő is tud segíteni. Elmondtam, miért jöttem és ő nagyon készségesen azonnal rávágta, hogy ÁÁÁ, persze, jöjjek csak, azonnal beadja! Átvezetett az ambuláns rendelőbe, fecskendőt keresett, majd elkezdte felszívni a mai napi két ampullát, amikor belépett Busznyák doktor. :). Köszöntött és mondta, hogy ezek szerint megjöttem, nagyon jó, csináljuk csak és persze-persze, a sok víz miatt... Instruálta a hölgyet, hogy a következőt holnap, az utolsót holnapután kell kapnom, aztán kiment. Aztán ellazítottam a jobb lábamat és fenekemet, amennyire tudtam és megkaptuk KisBóbikámmal az első tüdőérlelő szurinkat.

Csípős volt, de örülök, hogy túl vagyunk rajta, és már alig várom, hogy a másik kettőt is megkapjuk, mert nagyobb biztonságban érzem Dorkát ezáltal. Amúgy volt egy rossz álmom is éjjel, amit csak azért említek meg, mert ha beszélek róla, nem teljesül. Így már a pénteki ultrahangot is várom, hogy végképp eloszlathassam minden kételyemet, bár nem kellene, hogy bármi is legyen, mert Babácska már kb. egy órája olyan szinten gyepál belülről, hogy azt sem tudom, honnan van ennyi ereje! Szétfeszül tőle a hasam, rugdos, nyomkod, öklöz minden oldalról és a feszes hasam miatt ez halmozottan rosszul érint. De azért örülök ám, hogy ennyit jelentkezik!!! Már most annyira szeretem az összes "kis" mozdulatát...

Remélem, holnap reggel ugyanilyen gördülékenyen megy majd minden!

A 3. szülésfelkészítő

Ma késő délután újra szülésfelkészítőre mentünk, ezúttal a szoptatás jelentőségéről, módjairól és az anyatej fontosságáról volt szó.

Eddig ez az előadás tetszett a legjobban! Egy nagyon kedves védőnő tartotta és mondhatom, hogy minden egyes szava nagyon érdekes volt. Beszélt az anyatejről, a mell anatómiájáról, a szülés utáni fiziológiai történésekről, hormonokról, a baba helyes mellre tételéről, mellápolásról, szoptatási pozíciókról és még sok mindenről. Biztos nagyon sok mindent fogok tudni hasznosítani és most Ricsi is "jól viselkedett", nem bohóckodott, hanem figyelt feszülten...

A következő előadást is ez a hölgy fogja tartani, bizonyára az is hasonlóan érdekes lesz! Már alig várom! Pláne, hogy Bobókámon tudjunk gyakorolni...

Védőnéni látogatás nálunk

Ma volt aktuális a védőnénink családlátogatása és terepszemléje, délután 1-re vártam. Tekintettel arra, hogy aranyos és kedves védőnéni, annak rendje-módja szerint 13:02-kor csöngött is a kaputelefon..

Kínáltam mindennel, de nem kért semmit, még egy pohár vizet sem, így leültünk. Azt hittem, hogy jobban fog mindent mustrálgatni, de nem tette. Így utólag azt gondolom, hogy nem is tisztje ezt tenni, ő úgyis megnézte magának nagyjából a környezetet és konstatálta magában, hogy nem jön rossz helyre ez a baba. Megkérdezte, írtam-e esetleg össze kérdéseket, amikre választ várnék vagy mondjon-e ő mindent sorban és én az utóbbit választottam. Pár mondat után Ricsi is megérkezett (elkéretőzött a dolgozóból, mert jelen akart lenni), így nem maradt le lényegében semmiről.

Kaptunk egy listát a kórházba szükséges holmikról (baba és én vonatkozásban egyaránt) és ezt a listát külön ki is veséztük tételenként. Majd kaptunk babakelengye listát is, melyet szintén átfutottunk, miután mondtam, hogy szinte már mindenünk megvan, kivéve a bútort, ami jövő héten várható. Beszélt a kórházban töltött idő történéseiről, fürdetésről, szoptatásról és annak jelentőségéről, ajánlott pár dolgot, hogy mit és hogy érdemes majd csinálni és hogy bátran támaszkodjam majd a szülésznőmre, mert sokat tud majd segíteni mindenben, mint ahogy természetesen később ő is. A csecsemősökről már nem volt ilyen jó véleménnyel, de nem fejtett ki semmit bután, csak érződött rajta, hogy más megítélés alá esnek, amit már egyéb helyekről is hallottam... Megbeszéltük a baba tisztogatását, levegőztetését, öltöztetését, köldökcsonkját és a születését követő 3 órán át működő szopóreflexét, amin nagyon meglepődtünk! Kiderült, hogy azért fontos,  hogy szülés után a baba viszonylag hamar mellre kerüljön, mert 2-3 órával később már egyszerűen "elfelejti" ezt a reflexet és később már meg kell, hogy tanítsuk neki újra. Nagyon durva! Éljen a bababarát kórház! Erről a szoptatás témáról külön is elég sokat beszéltünk, felhívta pár dologra a figyelmemet külön is, ám azt is mondta, hogy azért majd élesben tud a legtöbbet segíteni, ez most eléggé elméleti síkon mozgott nálunk, pláne, hogy még úgymond gyakorolni sem szabad pl. a fejést, csak 36-37. hét után max. Elmondta továbbá azt is, hogy melyek azok az események ill. történések, amik megjelenése esetén már indulni kell a kórházba (ezt is jó volt tudni és átbeszélni tételesen).

Több, mint másfél órát töltött nálunk, nagyon jó és hasznos dolgokat mondott, örülök, hogy itt volt és örülök, hogy Ricsi is ennyire érdeklődve hallgatta a védőnéni instrukcióit, sőt aktív részese és kérdező is volt! Annyi mindent hallottunk most a szülésről és körülményeiről, hogy teljesen belelkesedtem és még jobban várom, mint eddig!

Annyira izgi ez, hogy csak na! Úgy örülök, hogy részese lehetek ennek az egésznek! 

Pocakfotók - webalbumos verzió

Csak mert több helyről is jött a kérés, íme a képek jó része nagyobban is:

https://picasaweb.google.com/114344048919215967788/PocakosKepek?authuser=0&feat=directlink

Családi hétvége Pesten és az új Kisbóbita-étkező

A hosszú hétvégét kihasználandó, Anyu és Apu Pesten töltötték a négy napot Csilluéknál. Csütörtökön mi még tettünk-vettünk itthon, pénteken Ricsinek "nekednincshosszúhétvége" jeligére dolgoznia kellett, így maradt a szombat, hogy csatlakozzunk a csapathoz.

Délelőtt érkeztünk Kispestre, Hannával játszottunk, ebédeltünk, aztán tekintettel a huszonegypár fokos igazi tavaszi időre autóba ültünk és kimentünk a Kopaszi-gátra. Annyira jól esett, hogy sétáltunk a napsütésben! Nagyon jól éreztük magunkat! Anyával Csibefejet vezetgettük, ő meg ezerrel figyelgette a kisgyerekeket, a bicikliseket és úgy egyáltalán mindenkit. Aztán ittunk egy valamit (ezt a kiszolgálás gyengesége miatt simán kihagyhattuk volna), majd hazamentünk. Azért készült pár felvétel a kirándulásról és erről a drága kis Csibikéről, akit annyiradeannyira szeretek!!!! 

Aztán visszamentünk még Csilluékhoz, hogy összepakolásszunk. Megint hoztunk egy táska ruhácskát Dorkának, mellszívót, sapikákat, zoknikat... Indulás előtt valami nagyon érdekes dolog történt. Hanna figyelgetni kezdte a pocakomat és aztán hosszú percekig, sőt gyakorlatilag, míg el nem jöttünk, le sem bírt róla kattanni. Folyamatosan mutogatott rá és simizte, olyan volt, mintha valóban érezné, hogy baba van a hasamban. Annyira édes és okos már így 11 hónaposan!

Hazafelé bementünk az Ikeába és vettünk szoptatós széket KisBóbi szobájába, ebben tervezem majd a legnagyobb lakomákkal szolgálni számára. Mivel majdnem 9 óra volt, mire hazaértünk, így az összeszerelésére csak ma délelőtt kerített ApaBóbita sort. Ilyenke (a második képen már a lányka pihepuha takarója is befigyel):

Szép, hosszú és tartalmas napunk volt, nagyon élveztem! Boborjánom kirúgta az oldalamat örömében, hogy ennyi időt tölthetett újra a családdal, de szeretem érte nagyon..

És akkor a pocakfotók, avagy a kismamaként a 29. héten..

Csillu elkészítette a hétfőn készült képeket, melyből küldött egy kis előzetest. Mára már megkaptam a teljes portfóliómat, úgyhogy holnap már indulhatunk is Bóbikámmal, hogy bekopogjunk pár modellügynökséghez! 
A lényeg, hogy innen is nagyon-nagyon köszönöm a kishúgomnak, hogy időt szánt a fotózásra, arról pedig nem is beszélve, hogy a 11 hónapos Csibefej unokahúgom mellett még a képkidolgozást is magára vállalta! Nagyon sok puszi Neki mindenért! És most néhány pikcsör a pocakos mivoltomról:

29. hét - a takarítás és újabb szerzemény

Ma töltöttük be a 29. hetet, KisBóbita már egy igazi óriás. Úgy saccoljuk, hogy kb. 39-40 cm lehet és súlyra tuti, hogy már minimum 1300 g. A múltkori ultrahang után sírva könyörögtünk azért, hogy még 10 hetet maradjon bent ez a kis Csöpp és jó hír, hogy ebből már kettő eltelt. Csak így tovább Kincsem!!

Dorottyánk nagyon élénk kislány, rengeteget ficánkol. Többször is megfigyelhettük már, ahogy szinte eltorzul a hasam, ahogy kiül hol egyik, hol másik oldalra. Tegnap este pedig különösen durva mocorgásba fogott, Ricsi miközben fogta a pocakomat, az egész szürreális képet rosszabbnak titulálta, mint egy Alien filmet... Babácska olyan kegyetlenül túrta magát bennem, hogy hullámzott a hasam. Mindemellett ApaBóbitát hétfőn és kedden este is kegyetlenül orrba rúgta, amikor elkezdett hozzá beszélni a hasbőrömön keresztül... Szóval örülök minden mozdulatának, bár néha szinte már kellemetlen, de azt jelzik számomra, hogy jól érzi magát a lánykánk. A jövő héten újra megnézi a doktorbácsi, mehetünk majd a véreredményért és a szurikért is, szóval sűrű hetünk lesz.

Mindeközben elkészültünk a festés utáni takarítással és egyre jobban kezdjük megszokni ezt a nappaliban alvásos szitut. Szerencsére könnyebben ment, mint gondoltam/gondoltuk. A babánk szobája egyenlőre üresen áll, de már szép, új színében pompázva várja velünk együtt a bútort, ami két hét múlva érkezik. Nagyon kíváncsiak leszünk, milyen lesz az összkép és már szívünk szerint most nekiállnánk szerelni és beköltöztetni a Kicsinyünk holmijait!

Addig is itt vannak a képek, amiket festés előtt készítettem (csak néhány db):

és íme egy egyveleg a festés utáni állapotról (némelyiken Ricsi még takarít és szerel):

Az új kanapék érkezte újabb megoldandó feladatokat adtak nekünk, melyek egyenlőre váratnak magukra, pl. valószínűleg odébb kell fúrni a faliképet, kell majd egy kisebb térelválasztó és egy kisszekrény, hogy ne legyen olyan üres a tér a két kanapé találkozása mögött. De majd idővel minden meglesz, így is sok minden megvan már.

A héten vateráztam Dorkának egy utazóágyat, melyet már kedden hazahoztam, de csak ma került sor az összeállítására. Nagy hasznát fogjuk venni, amikor megyünk a kanizsai mamához! Nagyon jó vétel volt, jó állapotban van, van benne csecsemőknek való magassági szint is (vagyis inkább nekünk könnyebb, hogy az első pár hónapban nem kell a földig hajolni, hogy kivegyük belőle a babát) és későbbiekben az egyik rövid oldalát ki is lehet cipzárazni, hogy ki tudjon belőle egyedül is mászni. Jó kis találmány ez, és bár nem igazán lányos szín, az ár és a praktikum feledteti a habos-babos rózsaszín csodákat. Íme az összerakott ágyikó:

Szintén a hét eseménye, hogy voltam a cégnél. Mindenki nagyon kedvesen fogadott, mindenki megcsodálta a pocakom méretét és le voltak döbbenve, hogy hogy bírok ekkora pocakkal ilyen lazán jönni-menni, pláne autózni. Aztán megkaptam a nőnapi ajándékot is  - egy kis doboz tengergyümölcse-csokit valamint egy kis rózsás kompozíciót, mely először pink rózsás volt, ám mikor említettem a bérszámfejtős hölgynek, hogy Dorkám szobája narancs-zöld lesz, szíves örömes elcserélte az ő ajándékát az enyémmel. Így hát innen is köszönjük szépen Ilikének, hogy Dorka polcán már biztosan lesz egy szép virágos dísz:

Így állunk most, haladunk szépen, Csillu készül a képeimmel, mi pedig holnapután megyünk meglátogatni őket Pestre. Anyáék most ott vannak náluk, így újra együtt tudunk lenni egy kicsit és megint lesz pár holmi, amit el tudunk hozni, bár ApaBóbita már így is néha ki van, hogy hogy fogunk elférni...

Pocakfotózás és a második szülésfelkészítő

Csilluval már pár hete beszéltük, hogy kellene majd rólam is fotókat csinálni (lássuk be, azért a méhecskés hálóinges kép nem az a tipikus vadítóan szexi és megindítóan megható..) és mint jó és aranyos testvér felajánlotta, hogy ő majd elkészíti őket valamikor, ha egyeztetünk.  Mivel a hasam méreteire és a sok magzatvizes sztorira is tekintettel sürgetővé vált a dolog, így a múlt hétvégén megbeszéltük, hogy a mai lesz ennek a napja.

Időben elmentem hozzájuk, hogy mondván Hanna lehet, hogy már reggel 9 körül elszunnyad és akkor majd neki is tudunk látni egy rapid fotózásnak. Ehhez képest kicsi szívem még fél 12-kor is pörgött, teljesen ki volt feszülve, hogy ott voltam. Nem bántam egyáltalán, mert édes volt a végtelenségig!! Azért Csillu még Hanna ébrenléte alatt nekiállt beállítani a felszerelést és még ki is sminkelt, majd készült pár közös kép Csibefejemmel is, de szinte lehetetlenség volt akár egy álló pillanatát is rögzíteni... Ekkor jött el az ideje végképp az alvásnak. Innentől lett másfél óránk, amikor Csillu instruált, öltöztetett, vetkőztetett és közben folyton kattogtatott. Aztán Csibe felébredt és onnantól már ismét az ő társaságában zajlott a fotózás, bár akkor már azért nem volt olyan hatékony a dolog, mert olyan a lányka, mint egy szemfényvesztő és folyton figyelni kell minden mozdulatát! Mindenesetre készült pár kép, biztosan lesznek köztük olyanok is, amelyeket majd közkinccsé is tudok tenni. Csillu mindent lementett magának és megkért, hogy ha lehet, ne nézegessem őket a kártyán, ne is nagyon nyúljak semmihez, mert majd Ő készít el egy sorozatot. Nagyon hálás vagyok Neki a segítségért és a sok sürgés-forgásért, amit körülöttem bonyolított, és a törekvésért, hogy a lehetőségek szerinti legtöbbet kihozza belőlem. Mivel tartom magam az ígéretemhez, így nem nézegetem a képeket és nem is teszek most ide fel "nyers" képeket, majd inkább megvárom az általa készített képeket. Már most nagyon várom őket, de nem leszek türelmetlen!! Nagyon meg fogom köszönni, bármikor is készüljön el velük!

Hazaérve RicsiApát szundikálva találtam. Tudtam, hogy itthon van, mert már reggel telefonált, hogy jön haza a munkából, mert tényleg nincs jól... Szerencsére, mikor felébresztettem, hogy megjöttem, már jobban volt, a pihenés és a NeoCitran sokat segített rajta és láza sem volt egész nap. Így úgy néz ki, hogy egy nagy fáradtság kíséretében kapott náthával megússzuk ezt a dolgot. Mivel azonban még nem 100%-os és nem akartam kizökkenteni a pihiből, egyedül mentem a mai aktuális szülésfelkészítőre. A napi téma ezúttal a várandósság és az azt követő időszak jogi és pénzügyi háttere volt. A hölgyike beszélt a szabadságokról, táppénzről, a papírok benyújtási helyeiről, babakötvényről és egy csomó olyan dologról, amik nem okoztak meglepetést. Nem mondanám túl izginek ezt az alkalmat, mivel bár érdekelt a téma, valahogy mégsem kaptam különösebben ténylegesen használható infót. Vagyis jobban örültem volna, ha egyszerűen átültetjük a gyakorlatba a száraz jogi és pénzügyi hátteret, de nem igazán ez lett. Mindegy, majd úgyis megtudok mindent időben, mert a védőnénim és a cégnél levő pénzügyes kolléganőm biztosan szívesen segítenek majd!! Ami a legjobban érdekel, hogy KisBóbi születését követően Apának jár 5 nap szabi, amit velünk tölthet majd és ehhez ragaszkodni is fogok! Mindezzel együtt nem bánom, hogy elmentem, mert azért megtudtam, hogy most már Alaptörvénybe foglalt jogom, hogy a gyerekem öreg és elesett koromban gondomat viselje, szóval megéri gyereket nevelni!!

Újabb tartalmas nap telt el, bár a pakolással egy jottányit nem haladtunk...

Egy baromi sűrű hét, a 28.

Úgy ki vagyunk, hogy azt sem tudjuk, merre van előre. A héten volt minden, mi szem szájnak ingere: szülésfelkészítő, védőnő látogatás, terhesgondozás és festés... Zanzásítva azért megörökítek mindent.

Szóval hétfőn 3/4 6-ra mentünk az ÁNTSZ épületébe, ahol Ricsivel beiratkoztunk a tanfolyamra. Csak a tanfolyamot fizettük be (kettőnknek 5 rugó), a terhestornára nem mertem feliratkozni, mert még nem tudtam, mit fog mondani a doktorom kedden. Egy nagyon szimpatikus hölgy megtartotta a felvezetőt, elmondta, mire számíthatunk, majd egy kedves védőnéni (sokszor látom őt a terhesgondozóban) megtartotta az első előadást  táplálkozás, öltözködés, higiénia témakörben. Nagyon sok okosat mondott, bár jó részét már magamtól is tudtam, de jó volt szakavatott szájból hallani. Ricsi közben a helyes táplálkozásos résznél készített pár kiegészítő jegyzetet is (gondolom sérelmezte, hogy a kispapákat kihagyták az okfejtésből), így a papíromra került az "Apának: Csipsz, kóla" megjegyzés... Mint egy rakoncátlan nebuló... Jövő héten újabb téma lesz, nagyon klassz, hogy van ilyen szervezett program az újszülőknek.

Kedden délben védőnőnél jártam. Elmeséltem neki a múlt heti ijedséget, amit bár nem bagatellizált el, de mindenképpen próbált nyugtatni, hogy szerinte nem lesz semmi gáz, többször fordult már ilyen elő és ha a baba papíron szereplő méreteit elnézi, nem is lenne túl nagy baj, ha akár előbb is érkezne, mondjuk a 37. héten, mert lesz bajom nem kevés, ha Dorka a 40. héten jön... Vizeletem, vérnyomásom tök okés, súlyom újabb 2 kilóval gyarapodott, amit a védőnéni nem tartott aggasztónak, tekintettel a rengeteg vízre, amit hordozok magamban. Megbeszéltük, hogy március 19-én délután 1-kor jön és meglátogat minket, elbeszélgetünk a szülésről, a szoptatásról, babakelengyéről és a kórházi cumóról is. Ismerve a védőnénimet, már várom a találkát, csak tudjuk addig a lakást emberek fogadására alkalmas állapotba hozni...

Délután aztán 3.45-re mentem a doktorhoz nagy izgalommal. Nagyon kíváncsi voltam, mit mond, főként a méhszájam állapota aggasztott, mert sokszor éreztem keményedést. Ennek ellenére azért reméltem, hogy nem rövidült a méhnyak vagy nem nyíltam ki, mert tudtam, hogy ellenkező esetben szigorú fekvésre leszek ítélve. Szinte még le se ültem, a doktor már mondta is, hogy természetesen megvizsgál és biztosított, hogy a továbbiakban nálam ez minden alkalommal program lesz, aminek őszintén örülök. Legnagyobb megkönnyebbülésemre mindent maximálisan rendben talált, nincs se rövidülés, se nyílás.  Megnyomkodta óvatosan a pocakomat és azt mondta, hogy szerinte egyáltalán nem vészes a helyzet, majd megmérte a méhem magasságát és öltözhettem is. Azért a biztonság kedvéért írt fel nekem tüdőérlelő szurit, amit két hét múlva szerda-csütörtök-pénteken kell beadatnom két-két ampullával, a doktor szerint csupán óvintézkedés gyanánt alkalmazzuk mindezt. Két hét múlva pénteken ultrahangra kell menjek a kórházba, hogy megnézzük, mi a helyzet a vízzel és a babával, a következő terhesgondozás pedig három hét múlva lesz esedékes. Javasolta, hogy bár a cukrom jó volt, azért próbáljuk meg a szénhidrát-diétát, hátha csökken a magzatvíz tőle. Valójában úgy vagyok vele, hogy ártani nem fogok vele, ezt a pár hetet meg simán kibírom, főként ha bármivel is javíthatok a babám körülményein... Nyugalomra intett és azt mondta, nem lesz itt semmi baj. Ámen, kedves doktor úr, hiszek Neked! A rendelőben egyébként összefutottam Szandrával, akit még karácsony táján ismertem meg egy e-mail útján. Írt nekem egy levelet, hogy olvassa a blogomat és félelmetesen sok a párhuzam a dolgaink között, és ha gondolom, olvassam őt. Végigolvastam... Hát nem túlzott! Sok tekintetben mintha magunkat/magunkról olvastam volna... Nagyon brutális... Szóval most volt szerencsém személyesen is megismerni, nagyon kedves lány, és bár előttem ment be, mégis megvárta, míg én is végzem és váltottunk már pár szót. S mivel Ó három nappal van mögöttünk Kismamaként, így legközelebbre is egyszerre kaptunk időpontot, úgyhogy még lesz alkalmunk csacsogni. Örülök nagyon, hogy láttam! 

Aztán szép halkan betöltöttük csütörtökön a 28. hetet, amiért nagyon hálás vagyok, egy héttel megint beljebb vagyunk és a Csöppünk újabb hetet töltött a számára legjobb helyen. Tartom a diétát, de nem roppant szigorúan és órára betartva, csak többször eszem keveset és a szénhidrátra nagyon odafigyelek. Ennek sajnos a narancszabálásaim áldozatul estek, de mértékkel csúsznak azért a mandarinok és alma. A szurik már itthon vannak, a héten sikerült is kiváltani őket, így várják, hogy két hét múlva beadassanak. Már várom nagyon, mert ez az "inkább bent, mint kint" esete, és mindez KisBóbitára is tökéletesen érvényes, legalábbis egyenlőre!! A bendőm nem gyenge méretű, de már nem is csodálkozom semmin, újabb pocakfotó mellékelve:

A lényeg, hogy megkezdtük a 29. hetet Babácskával és ApaBóbitával így hármacskán...

Péntek reggel aztán a hét megkoronázásaként megérkezett Kriszti barátnőm párja Szabolcs, hogy a nappali kivételével kifesse a lakást. Ehhez ugye az kellett, hogy már kedden délután Ricsi a kollégája segítségével hazahozzák a kanapékat és azzal a lendülettel elvitték a meglevőket a szétszerelt franciaágyunk társaságában. (Itt jegyzem meg, hogy az az ominózus kedd este elég érzékenyen érintett bennünket, mert valahogy tudatosult bennünk, hogy most már tényleg elkezdődtek a változások és meg kellett kötnünk az első komoly kompromisszumot Dorka kényelme érdekében.) Szóval a hálónk elkezdte a babaszoba-pályafutását. Szabolcsról csak szuperlativuszokban tudnánk beszélni, mert nagyon gyorsan és nagyon szépen irtó jó munkát végzett. Még a DigiTv-sek által szétbarmolt falunkat is becsinálta (az akkor frissen festett nappali falát úgy fúrták át, hogy kiszakadt a vakolat..) és tökéletesen színazonosra festette a javítást, amit szinte elképzelhetetlennek tartottunk Ricsivel... A lényeg, hogy le a kalappal előtte minden tekintetben és meg egyszer nagyon köszönjük a munkáját és a hozzáállását!!

Készítettem pár képet, hogy fel tudjam őket rakni "ilyen volt-ilyen" lett formában. Egyenlőre ott tartok, hogy "ilyen volt", mert azt csak sejtjük, hogy milyen lesz, ha végre a végére érünk a takarításnak és a rendrakásnak. A héten majd pótlom a képeket, ha már tényleg végzünk. Most, így vasárnap estére a konyha és a fürdő van teljesen készen, a gardóbszekrényt Ricsi már kimosta és már egy csomó mindent vissza is raktunk, de kb. még egyszer annyi van még vissza, amit be kell pakolni. Az már nem lesz akkora meló, de még pár óránkat biztosan igénybe veszi. Ricsi előtt le a kalappal, úgy sikált, ablakpucolt és takarított, mint egy Kisangyal. Óriási segítség nekem, mert sok férfi nagy ívben elkerüli a pucevarongyot, ám a mi hétvégi takarításunk igazi team-munka volt, mint általában mindig minden. És bár tudom, nem kellene neki külön megköszönnöm a segítséget, de azért nagyon hálás vagyok neki, a hozzáállásáért.

Nagyon hosszú és fárasztó héten vagyunk túl, hulla fáradtak vagyunk, Ricsi izületei kicsit odavannak, szegényem csak vonszolja magát és így estére még reszket is (nagyon remélem, hogy nem lesz beteg!!!). Nekem a lábaim újra csupa pufik, olyanok a bokáim, mint három másik embernek együttvéve, a babánk pedig tegnap óta szerintem lényegesen feljebb került, mert elkezdte nagyon nyomni a szegycsontomat és a rekeszizmomat, ha ülök. Remélni tudom csak, hogy nem térnek vissza a hányingeres időszakok, de ha az lesz, hát az lesz.

A hét üzenete pedig a következő: Dorottyánk, kicsi Kincsünk, Apa és Anya már nagyon készül a jöttödre!

Reiki

Anyósom már említette, hogy van egy kedves barátnéja, aki Reiki-vel és több hasonló dologgal foglalkozik és bár ő nagyon szkeptikus alkat, ám hosszas unszolás után mégis alávetette magát egy ilyen "gyere, megreikizlek" dolognak. Legnagyobb döbbenetére és számára is megmagyarázhatatlan okokból másnapra jól érezte magát és hosszú idő után először nyugodtan aludt, kipihent lett.

Bár én amúgy sem zárkózom el annak a gondolatától, hogy vannak nálunk magasabb energiák illetve hiszek a gondolat teremtő erejében, így nem sokat kellett unszolni, hogy üljek le ezzel a kedves hölggyel egy pár szóra csevegni, hátha közösen nagyobb befolyással tudunk lenni Dorka minél további bennem maradására. A pár szó úgy nézett ki, hogy tegnap délután 2-re mentem és negyed 6-kor jöttem el... Nem csak én szeretek sokat beszélni... Ám ez a pár óra egyáltalán nem volt terhes számomra, sőt, igazán jó hangulatban telt.

Persze én már az elején problémás voltam, onnantól kezdve, hogy le kellett vennem a csukámat. Ez persze természetes, de nekem nem mindig sikerül résmentesen, vagyis néha kis fájdalmak és annál nagyobb szuszogások kísérik a műveletet. A bekötésről már szót sem említek. Kövi problem: Tudattam a hölggyel, hogy szép-schön kanapé, de ha én ide leülök, akkor nem kelek fel, az tutkó, úgyhogy kaptam egy gurulós irodai széket és onnan rizsáztam. Megbeszéltük nagyvonalakban, hogy mennyire nem volt egyszerű elérnünk ezt a nagybendő állapotot, illetve hogy azért meg vagyunk egy kicsit ijedve ettől a mostanra kialakult magzatvíz-túltengős helyzettől. Aggódunk, mégis bizakodunk, de azért help!! Kineziológiás módszerrel megkérdezte KisBóbitát is és engem is, hogy nyitottak vagyunk-e bármi ilyesmi befogadására és mindketten igent mondtunk, úgyhogy indulhatott a móka.

Következő megugrandó akadály: felfekvés a masszázságyra, hanyatt. Mondtam, hogy az nem fog menni, mert hanyatt max. fél percet tudok tölteni, aztán megugrik a pulzusom és rosszul leszek. Sebaj - mondta-, akkor majd fekszem először a bal, aztán a jobb oldalamon. Okés. Felszuszakoltam magam az ágyra, aztán kaptam nagyon klassz anatómiai párnát a fejem alá és kezdhettük is. Sajnos rá kellett jöjjek hamar, hogy már az oldalt fekvés is bajos, mert így is 5 percenként a fülemben dobogott a szívem és kicsit rosszul voltam, de ahogy jött, úgy ment is. A hölgy igazi nyugtatós, relaxálós zene mellett a fejem búbjától a talpamig finom és hosszas érintésekkel adott minden szervemnek energiát és nagyon érdekes volt, hogy a pocakom közelébe érve KisBóbita elkezdett ficánkolni. Egy jó órát töltöttem így relaxban és volt pár perc, amikor szerintem tán el is bólintottam.

A szeánsz után még jót beszélgettünk, majd gyorsan hazafutottam, mert sietni kellett az első szülésfelkészítőre. Összességében nagyon jó volt és ez is segített, hogy minden aggodalmam elszállt Dorka hogylétével kapcsolatban...

Új szerzemények

Ma délelőtt ApaBóbival lementünk a piacra gyümölcsökért és ha már ott jártunk, meglestük a ruhásokat is. Tegnap már elhatároztam, hogy ha már így alakultak a dolgok, elkezdjük összerakni a kórházi pakkot (márcsak babonából is), hátha elriaszthatjuk a sporttatyóval KisBóbita korai érkezését.

Ennek szellemében meglestük  hálóingeket és nem csak lestünk, kaptunk is kettőt, egyenlőre biztosan elég lesz. Most mennek a mosóba, aztán a táskába. Az egyik hagyományos gombos, a másik viszont ultracuki és klassz, rejtett megoldású a szoptatós része.

Aztán hazafelé bementem a kedvenc virágboltunkba, ahol nagyon aranyos dekorációk is vannak. Minden olyan ízléses és az eladó kislányt is nagyon szeretjük, tudtam, hogy lesz majd egy-két portéka, amiket majd tudok hasznosítani a Dorka-szoba díszítésére. Túlcsicsázni nem akarom, mivel a bútor is színes lesz, de mégis szeretnék pár lányos kiegészítőt, amivel bájossá tehetjük a kis kuckóját. Nagy szerencsémre kaptam olyan ajtódíszt, amilyet szerettem volna, ráadásul egyetlen darab narancs-zöld kombináció is volt. Ilyet még nem is láttam korábban, nagyon megörültem neki. Ezen kívül egyenlőre két füzért vettem a függönyre, melyeket egyenlőre csak megmutizásként varrótűvel feltűztünk, hogy le tudjuk fotózni, de kb. ilyen lesz. Asszem lesz még pár kis apró virág is elszórtan, de más nem. Így lesz a meglevő függönyünk kicsit feldobva, Dorkásítva, szerintem nagyon aranyos lesz...

Egyenlőre ennyi, majd még törpölök pár dolgon...